Sőt, szívem indulatát követve, nem vonakodom azt is kijelenteni, hogy ha méltányolva a fentebb mondottakat, minden haladék nélkül sietendnek visszatérni a haza iránti hűséghez s kormány iránti engedelmességhez, s ennek, jövendőbeni békés magukviseletöknek biztosítékait nyújtják, attól sem leszek idegen, hogy a múltak politikai vétségeire a béke és szeretet nevében fátyolt vessünk, azon embernek mindazáltal kivételével, ki magas egyházi állásával s a nép bizalmával istentelenül visszaélt, Isten és haza iránt tartozó kötelességeit gyalázatosan megszegve, nemcsak a román ajkú népet lázadásra elcsábította, s ezáltal annyi tömérdek pusztításnak s vérontásnak pusztítója lett, hanem még azon soha meg nem bocsájtható honárulásra is vetemedett, hogy saját hazája népének legyilkolására idegen fegyveres erőnek az országba betörését felhívni, ösztönözni és eszközölni nem iszonyodott; és ezt mind tevé úgy, hogy egyszersmind honáruló vétkeinek közepette, előttem, s az ország kormányával társaim előtt figyelmünk s vigyázatunknak mézes szavakkali elaltatására hazug képmutató szerepet játszani elég alávaló volt. Ezen embernek neve Saguna András, kinek fejére a tömérdek kiontott vér igazságos bosszút kiált, s ki, amint honárulónak van nyilatkoztatva, úgy bocsánatban e földön nem részesülhet.

Deák Imre 1942. karácsonyán jelentette meg 1848 - ahogy a kortársak látták, a szabadságharc története levelekben című munkáját. A mű hiánypótló mind a mai napig - mindkét oldalról ismertet elképesztő fontosságú dokumentumokat, rengeteg meglepetéssel, elég legyen elöljáróban például annyi, hogy Metternich szerepe sokkal árnyaltabban, Kolowrat gróf szerepe pedig sokkal árnyasabban tűnik fel a korabeli dokumentumkból.Fogunk még e kötetből idézni bőségesen.

Itt van azonban egy elég egyértelmű irat, három héttel a magyar függetlenségi nyilatkozat előtt egy másik, "függőségi nyilatkozat". A dokumentum maga egyértelmű, nem igényel sok szószaporítást: ahogy a mottóból egyértelmű, hogy Saguna püspöknek nem lehet semmilyen szobra - mint volt kezdeményezve - hazánkban, Kollárnak még annyira sem. Az 1942-es jelzet szerint Kollár "németnyelvű memoranduma a budapesti Országos Levéltárban van. Geringer-iratok.1849. ev, 2108/g. szám."

Előterjesztés!

Hogyan lehetne a tótok jelenlegi legsürgősebb szükségeit orvosolni, hogy az által vissza állítsuk a rendet és nyugalmat?

A Kárpátoktól délre évezredek óta lakik egy erős, 2 milliónál nagyobb számú, a szláv néptörzshöz tartozó embertömeg, amely feltűnik természetes szépségével, - eredeti erkölcse meg szokásai, istenfélő, vallásos nép, - szorgalmuk nem ismer határt, - életvidámság költészetének az alaphangja, - gyönyörű népdalai van- nak, - törhetetlen hűséggel ragaszkodik uralkodójához, - kellő tisztelettel viseltetik felebbvalói iránt, de ezer éve szenved az elnyomástól. Ezt a népet hivják felsőmagyarországi szlávoknak vagy tótoknak, a vidéket pedig Szlovákiának. Ez az eddig elhagyott nép s az ő népi sajátosságai nemcsak különleges figyelmet és ápolást igényelnek, de azt meg is érdemlik. A mi dicsőségesen uralkodó császárnénk, Mária Terézia adott egyszer nekik elisme- rést,, mikor a nép egyik ellensége megrágalmazta azt a trón előtt, e szavakkal: ,,Szeretem a tótokat, vallásos keresztények, dolgos emberek, vitéz katonák és jó alattvalók."

Egy ilyen nagy uralkodó itélet-e még ma is büszkévé teszi a tótokat, szívébe zárja, gyermekei és utódaiba beleoltja, mint drága örökséget, - az nyujt neki keserü óráiban gyakran vígaszt, arra alapozza a jobb, a mondásnak megfelelő jövőt. Ebben a várakozás- ban nem tévedett. Anyai jóságú uralkodójának nagylelkűsége s igazságérzete adta az egyenjogúságot ajándékul az osztrák jogar alatt levő minden nemzetiség számára. Érthető és megbocsátható, ha a nemzeti önérzet ébredésekor itt-ott kilengések történnek, mert :vannak, akik tévútra vezetik embertársaikat, amiből egyrészt súrlódások és zavarok támadnak a közéletben, másrészt meg zavarba hozzák a kormányt. Jelenleg ilyen helyzetben él a nép. Kifelé nincs pontosan határolva és biztosítva, régóta idegen elemek- kel keveredett össze, most meg állandóan békeb-ontó, lázító fon- dorlatok befolyásolják. Belsőleg elválasztja őket egymástól a nyelv- és valláskülönbség. Új eszmék és érzelmek terjesztése forrongást idézett elő. Jelen pillanatban a nép helyzete gyors segítséget igényel, amely egyúttal a jobb jővő megalapozása is volna, De miután az igen fontos munka, amely magábafoglalja a külső és belső, politikai és egyházi életet, itt tehát időre, nyugalomra és igen nagy megfontolásra van szükség. Alulírott most röviden csak arra szorítkozik, ami azonnali) az ami a jelen helyzetben szüksé- gesnek és hasznosnak mutatkozik. Hogy a zavarok ki ne terjedhessenek s a még nagyobb bajok meggátlására a következő rendszabályokat ajánlja: