Szerző Tamas DEAK

Fidibus


https://valtozomult.blogspot.com/2019/04/fidibus.html


2019-04-21T17:56:00.001+02:00

Családi történet következik. Mégis, valahogy az egész huszadik századi sorsunk benne lesz. A történet az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában fekvő dokumentumokban nyugodott eddig. A szöveg eredeti helyesírással, a történethez nem illő egyes személyes részek elhagyásával, a korabeli, ma már ismeretlen rövidítések feloldásával így szól nagyapám saját tollából :


Az alábbiakban olyan esemény történetét ismertetem amelyről mint befejezett tényről kevesen tudnak.
A volt csendőrség híradó osztályának néhány tagja tudatosan és nagy kockázattal tevékenyen támogatta azt az ellenálló mozhalmat amely a felszabadítást és a szövetséges hatalmak mielőbbi győzelmét elémozdította. Ebbe a bizalmas természhíetű munkába híradó részről be volt avatva Bartos Ödön őrnagy, híradó osztály parancsnok, dr. Kara László százados, műszaki alosztály parancsnok, Deák Kálmán zászlóshelyettes, e levél írója akkor még főtörzsőrmester, Tassányi István főtörzsőrmester. Két utóbbi mint a forgalmakat lebonyolító rádiótávírász és Arányi Gyula őrmester szerb fordító és küldönc.


A történetből természetesen csak azt tudom leírni amiről akkori parancsnokom, Bartos őrnagy tájékoztatott és amit én végrehajtottam. 1944. január 10-ike körül parancsnokom magához hívatott és ezeket mondotta: Kudar ezredes úr /államvédelmi központtól/ az országnak sulyos helyzetéből való megmentése érdekében felkért hogy egy rádió adóállomást és megbízható távírászokat bocsássak rendelkezésére hogy Titóékkal az összeköttetést ilyen módon felvehesse. Ismerve gondolkodásmódjukat és gyakorlott szaktudásukat, erre a célra magát és Tassányit szemeltem ki. Saját bőrünket visszük a vásárra, de látjuk, hogy a német csak propagandából és visszavonulásból áll, valamit tenni kell. Titóéknak kb. 800 km-re működő Kan hívójelű rádióállomással 72 méteres hullámhosszon kell felvenni az érintkezést naponta 9, 15 és 20 órakor. Saját hívójelünk WPK ugyancsak 72 méteren. Nyílt nyelven semmit sem szabad közölni, csak kódexjelekkel. Erre holnaptól a 150 wattos adóval kezdje meg a kísérleteket, azután a forgalmakat Tassányival felváltva végezzék.. A kísérlet eredményét esetenkint nekem, ha nem volnék itt, akkor távbeszélőn Kudar ezredes vagy Korondy százados úrnak jelentse, de burkoltan, csak annyit, hogy a kísérlet eredményes, vagy eredménytelen.
A kísérlet néhány napon belül nem is sikerült s ezügyben Bartos személyesen tárgyalt Budapesten tartózkodó szerb tisztekkel. Ennek eredményeképpen január 10-én ellenállomásommal, Kannal sikerült az összeköttetést rádión felvennem.
A továbbítandó rejtjelezett rádiótáviratokat zártborítékban Deák vagy Tassányi főtörzsőrmester sajátkezű felbontására közvetlenül kaptuk Kudar Lajos századostól vagy Korondy József (sic! Helyesen Korondy Béla) századostól. Ugyanígy az általunk felvett rejtjeles táviratokat zártborítékban Kudar százados vagy Korondy százados sajátkezű felbontására címezve azonnal vitte Arányi őrmester a Böszörményi úti laktanyából az államvédelmi központba. Három hónapon keresztül csináltam ezt a kockázatos munkát. Sok éjjelembe is került ez az idő mert ha nappal a különböző zavarok miatt nem tudtuk Kannal egymást megéryeni, akkor éjjeli forgalomban állapodtunk meg, amikor jobb volt a terjdedés kevesebb volt a zavaró állomások száma. Izgulva játszottam a morsejeleket a billentyűn mert ki voltam téve annak, hogy a németek iránymérővel bemérnek és rajtaveszítünk s a szolgálati szabályzat hadicikkelyeit reánk illesztik. Mégis vállaltam ezt a fontos összekötő szerepet, mert meggyőződésem és előrelátó ösztönöm volt az, ami a bíztató erőt kölcsönözte. De bátorított az is hogy nem kell begyulladni, mert bármelyik orosz parancsnokságnál Kannra hivatkozni jó lesz.
Március 19-én a német megszállás reggelén Kudar százados telefonon ezt mondta: Fidibus, mint megsemmisíteni. Néhány nap múlva a Gestapo Bartost kikérdezte. Az én kikérdezdésem is kilátásba volt helyezve, de nem tudom miért, elmaradt. Megúsztuk, mivel gyanuba kerültünk, a további működést a laktanyából megszüntettük, de Bartos adókészüléket bocsátott Kudar ezredes rendelkezésére továbbra is, amiről én már többet nem tudok. Rangban nem voltam sok, szaktudásbeli képességemhez mérten úgy érzem mégis sokat tettem, mert közreműködésem biztosította annak lehetőségét, hogy akkor Budapesten tartózkodó szövetséges tisztek személyesne tárgyalhattak illetékes magyar urakkal.
Az eddig írtakat bizonyítani tudja Korondy József őrnagy. Jelenleg valamelyik minisztériumban van beosztva. [...] Kudart úgy tudom a nyilasok sajnos kivégezték. Tudott még az esetről Faragó altábornagy, felügyelő, Újszászi vezérőrnagy államvédelmi központ vezetője és dr. Nyerges százados. Én csak Kudar ezredessel és Korondy századossal álltam levélben és távbeszélőn összeköttetésben.
[...]
Jelenleg a Pockingi magyar táborban vagyok. Németországba nem a simpáthia hozott. 1944. szeptemberében a híradó osztályt a bombatámadások elől Rábapordányba telepítették. Itt ért bennünket az a rendelkezés hogy a családoknak is kötelezővé tették a Németországba való kitelepülést. Hadbírói eljárás volt a férfiak számára kilátásba helyezve ha családjukat nem küldik ki. Családjaink sírva indultak el bizonytalanságba. Semmit nem tudtunk róluk mindaddig, amíg 1945. áprilisában utánuk nem jöttünk mert családunk ismeretlen sorsa erre serkentett.
Most hazatérés előtt állok. Odahaza lakásom: [...] mint értesültem butoraimmal együtt aknatalálatoktól megsemmisült. Egyéb értékem és vagyonom sem volt.


1932. óta vagyok a híradó alakulatnál és azóta mindig a Böszörményi úti laktanyába voltam beosztva ahol rádiótávírászi, nyilvántartói munkát végeztem. 1944. VIII. 20-án tiszthelyettessé történt kinevezésem után a pesti híradó szárnyhoz kerültem beosztott tisztként.
Hazulról érkező hírek szerint a szüröigazoló állomásokon minden volt csendőrt kivétel nélkül visszatartanak és internálják. Mint híradós, beosztásomnál fogva sem vettem részt semmiféle politikai vagy zsidók elleni akciókban. Ilyen vonatkozásban teljesen mentesnek tudom magamat. Jövő hó folyamán szándékozom hazamenni. Most nem ugynevezett protekciót, hanem szerkesztő úr jóindulatátú befolyását arra kérem, hogy a felszabadítás érdekében kifejtett három hónapi kockázatos munkám fejében adassék meg az az előny, hogy a szüröigazoláson akadály nélkül átjuthassak és a végleges igazolásom soronkívül megtörténhessen, hogy az országot építő munkában mint szabad ember vehessek részt.

Maradok mély tisztelettel
Deák Kálmán sk.

Valamit a szereplők utóéletéről.Az ismertebb emberek közül Faragho Gábor 1953-ban 63 évesen, Újszászy mindmáig nem tisztázott körülmények között halt meg.
Kudar eltűnik a kitöréskor, vélhetően a nyilasok gyilkolják meg, a levélben élőnek vélt Bayer századost egészen biztosan ők.
Korondy Bélát a Rajk-per katonai mellékperében, Pálffyékkal együtt akasztják fel 1949 októberében.
Nyerges Recskre kerül, 1956-ban külföldre távozik. Kara 2002-ben halt meg, 88 éves korában, Floridában. Bartos Németországban maradt. Tassányit igazolják, 1965-ben halt meg 59 éves korában.
A ma 113 éve született Deák Kálmánt szerencsére nem igazolják, így nem veszik vissza kívánsága szerint a közigazgatásba vagy a rendőrséghez.(Ha a "szerencsére" kifejezésen csodálkoznánk, a kulccsszavak: rádió, Tito, rejtjelezés - ennél sokkal kevesebb juttatta Korondyt a bitófára) 1951-től a MÁV-nál dolgozik, az 1962-es baleset egyik életmentője. Fáradt szíve 1983-ban állt. meg.
Vissza