Írtunk már arról, hogy miért lehetetlen jópár történelmi kérdést korrekt szakmai szempontok szerint tárgyalni manapság. Ehhez tartozik a Horthy-korszak, sőt szorosan véve Horthy Miklós személye is. A most következő elemzés is pontosan azt a tételt igazolja majd, hogy a függőleges és vízszintes vertikumok képeit mindig egyszerre kell nézni, csak ez vezethet szélesebb és érdekesebb összefüggések feltárására.

A kenderesi Horthy-család a közhiedelemmel ellentétben már a századforduló környékére fel tudott mutatni jópár olyan közéleti karriert, amely egyáltalán nem volt egyértelműen könnyen elérhető. A Kenderesre Ramocsaházáról, Kárpátalja vidékéről 1857-ben benősülő idősebb Horthy István rendkívül furcsa, titokzatos embernek tűnik. Az 1860-as évek alföldi csendjében, Kenderesen elhatározza - máig nem tudni milyen lelki hatástól vezérelve - a fiait egyszerre neveli hagyományosan gazdásznak, de ugyanakkor egyetemi diplomát, nyelvtudást, professzionális szakosodást vár el tőlük (Horthy Miklós németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul beszélt folyékonyan). Idősebb Horthy István minden visszaemlékezés szerint karakteres, határozott, self-made-man típusú ember - például a birtokon nem tartott intézőt, minden ilyen feladatot maga végzett - aki ugyanakkor nézeteit tekintve rendkívül konzervatív, például István fia lovaglószenvedélye és szerinte túlzott lószeretete kifejezetten idegesíti.

Ez a hívő református ember teljesen tudatosan építi fel gyermekei iskoláztatását, francia és német nyelvtudást a svájci nevelő, Bonnaeveau valamint a debreceni gimnázium és a soproni, eredetileg evangélikus eredetű Lú¤hne-intézet ad. Ezek elvégzése után négy fiú a jogi egyetemre, kettő pedig a haditengerészethez kerül. Hogy a téli alföldi estéken vagy a nyári forróságban teljes(nek tűnő) vidéki elzártságba kicsoda, miért és hogyan hozta ezt az ötletet - mindmáig teljes rejtély. Pedig valószínűleg ugyanez a forrás lehet az, amely a Horthy-fiúk néhány, a korabeli környezetét vélhetően alaposan megijesztő dolgait is megmagyarázza : például a kerékpározást. (Az 1870-es években, a magyar Alföld közepén vagyunk, ne felejtsük.)

Idősebb Horthy István is épít politikai karriert, ha nem is annyira a felső ezer köreiben mint fiai. Református hitéleti és politikai tevékenységében támogatja barátja, a vele egyidős Tisza Kálmán, aki 1890-ig miniszterelnök. Horthy István résztvesz a megyei életben és Tiszával való barátsága soha nem törik meg, annak ellenére, hogy Tisza politikai lavírozásának néha ő is áldozatul esik. 1894-ben Horthy István megkapja a főrendiházi tagságot, amely nevének ismertséget, de hírnevet még nem biztosít. Barátjával, Tiszával egy évben, 1904-ben hunyt el. Fia, Tisza István sem szakította meg a barátságot : valószínűleg neki is köszönhető, hogy 1899-ben Horthy Miklóst bízzák meg a delegációk közötti tárgyalások tolmácsolásával, ami igazi karrierjének első lépcsőfoka volt.

Idősebb Horthy István első fia a család hagyományai szerint Szent István után az István nevet kapja, 1858. december 20-án születik. Debrecenben, a református kollégiumban elvégzi tanulmányait, és 1878-ban a budapesti jogi egyetemre kezd járni, amit be is fejez. Ezekután hivatásos huszár lesz, és a korabeli K. u. K. reglama és schematismus szép lassú tempójában megkezdi az előrelépést. Meg is házasodhat, 1891. májusában Latinovits Margit katymári földbirtokoslány lesz a felesége. Az idősb Istvánt eleinte rendkívüli módon idegesítő lovasszenvedély folyamatosan segíti a karrierben : megkapja azt a lehetőséget hogy Károly Ferenc József főherceget, a majdani IV. Károly királyt taníthatja lovagolni, és jóval később vendégül is láthatja. Az 1890-es években még messze nem volt előrelátható, hogy a gyerek főherceg lesz majdan a Monarchia ura, de a Habsburg-főhercegek ismeretsége sosem rossz. Emeljük ki, mert fontos: ezt a kegyet egy "nyakas" református kapja az aulikus katolikus udvartól! Az első világháborúban harcol, 1916-ban tábornok lesz. 1919 áprilisában a Lenin-fiúk túsza, de megmenekül. A trianoni béke miatt gyakorlatilag újra kell kezdenie az életét : felesége birtoka a jugoszláv határszélre kerül, ott nemzetbiztonsági okokból nem tartózkodhat. Gyömrőn telepednek le, a református Teleki család szomszédságában, és lehet, hogy ugyanolyan településfejlesztő szerepet játszhattak volna, mint Miklós öccse tette Kenderesen.





A szándék megvolt, kastélyt vesz - azonban a gazdasági világválság miatt az ekkor már özvegy Horthy Istvánnak el kell adnia a gyömrői kastélyt, majd felváltva élt Budapesten és Bécsben. Felsőházi tag lesz, 1928-ban a tiszántúli kerület református egyházgondnoka. A tapasztalt tábornok is közreműködött szürke eminenciásként a háttérben a fontosabb kérdésekben, de megjelenései mindig társasági jellegűek voltak - pontosan ugyanúgy, ahogy miniszterelnökségük után Bethlen István és Károlyi Gyula tették. A tábornok 1937. szeptember 23-án, Bécsben hunyt el.

A Horthy család nem szerette minden ügyét a nyilvánosság elé kiteregetni. A szinte túlzott szemérem minden kellemetlennek érzett családi eseményt részleteiben hermetikusan elzárt, például a kormányzó fiának, ifjabb Miklósnak és Paulette lányának válását. A szemérem érthető, ha a család valószínű fekete bárányáról, Zoltánról esik szó, akiről sokáig nem tudott a történettudomány semmit, bizonyosságot pedig még gyakorlatilag ma sem.

Horthy Zoltán 1860. július 7-én született, és 1878-ban István bátyjával együtt kezdi a jogi egyetemet Budapesten. Körülbelül ez az a pont egyben, ahonnan el is vesztjük nyomát a hivatalos dokumentumokban. A Magyar Nemzetségi Zsebkönyv szerint 1904 táján körül Tiszaföldváron lakott, internetes források szerint 1903-ben megnősült, Eiler Herminát vette feleségül, akivel 1905-ben született Márta leányuk. Horthy Zoltán 1940. szeptember 15-én hunyt el. E sorok írója is sokat kutakodott utána, és Csaba barátom ötlete nyomán egy 1898-as kétsoros újságcikk előkerülésével valószínűleg megoldódott ez a rejtély is.

Bizony, nagyon úgy tűnik, hogy Horthy Zoltán személyében egy klasszikus régi vágású békebeli jogászgyereket találunk, aki valószínűleg a könyvek forgatása helyett vagy a Piatnik-bibliát verte vagy a turflapot böngészgette. Egyáltalán nem volt ezzel egyedül: Zilahy Lajos is ír saját magáról és azokról az elképesztő könnyelműségekről amit illett egy századfordulós joghallgatónak elkövetni a Családi levelesláda című remek munkájában.



Egyébként Barcza Gábor tiszaföldvári polgármester tájékoztatása szerint városukban volt Horthy-kaszinó, ez azonban - a korabeli értelemnek megfelelően - társasági összejövetel helyszíne volt. Tiszaföldvár minden iratanyaga a második világháborúban megsemmisült, így ez a rejtély már nem lesz valószínűleg világosabb. Idősebb Horthy István kemény természetét ismerve, aki még virgonc, eleven, betöretlen kiscsikómód viselkedő Mikós fiát is meg tudta nevelni, elképzelhetjük a családi jelenetet 1898 januárjában - lehet jobb is, ha a feledés köde szitál továbbra e történet részletein.

Horthy Béla, aki 1862. április 15-én született, körülbelül olyan szerepet játszott Horthy Miklós karrierjében, mint Joe Patrick Kennedy Junior JFK-val kapcsolatban. Ha ez a fiú 1882. május 29-én, egy tengerészeti gyakorlaton, az apróddá avatása előtt nem szenved halálos combsérülést, amelyet a villámgyorsan idősb Horthy Istvánnal Fiumébe utazó sebész sem tud kezelni, akkor lehet, hogy az egész család története máshogy alakul. A történelemtudomány azonban csak azzal foglalkozhat, ami megtörtént, így Horthy Béla rövid élete és tragikus sorsa nem engedhet meg mélyebb elméletgyártást.

A két leány, az 1863. december 22-én született Paula férjhez megy Graefl Jenőhöz, és fiatalon, 1906-ban meghal, a másik lány, Erzsébet, 1871. október 10-én született, férjhez megy Péchy Györgyhöz (valamint szerez egy feleséget Miklós öccsének) majd Arthur Czerninhez és 1955. március 13-án hunyt el Keszthelyen. Vajon hányan tudhatták a Rákosi-korszak Magyarországán, hogy a kormányzó testvére még itt él ...?

Az 1873. január 28-án született Horthy Szabolcs került abba a szerepbe, hogy hivatásos politikus legyen, de a Kennedy-hasonlat sok értelemben rá is igaz. Ő örökölte apja közéleti karrierépítő tehetségét, de egyben kemény természetét is. A berlini és kolozsvári jogi egyetem elvégzése után ledoktorál majd a 67-es párthoz igazol, de ezt épp rosszkor teszi. 1905-ben, az "előrehozott" választásokon a 48-as ellenzék nyer. Természetesen Ferenc József egy 48-as kormányt nem hajlandó kinevezni így közel fél évtizednyi politikai iszapbirkózás, obstruálás és tehetetlen erőszakoskodás keződik a magyar politikai életben. A vármegyerendszer a napi ügyeket probléma nélkül kezelte, viszont a nagyon fontos és súlyos kérdésekben nem születhetett döntés - ennek tragikus következményei tíz év múlva érnek be. Ez idő alatt Horthy Szabolcs Kenderesen és Tiszaföldváron gazdálkodik. A karakteres, sok tekintetben erőszakos jogászdoktor csak 1910-ben (de életkorban nagyon fiatalon, 37 évesen) lesz Jász-Nagykun-Szolnok megye főispánja - cáfolva egyébként a tévvélekedést, hogy egy főispán "hivatalból katolikus". Beiktatásán jelen volt Horthy Miklós fregattkapitány, a király szárnysegédje, Horthy István őrnagy (ketten a királyi udvarból !) és a legkisebb öcs, Horthy Jenő.A kinevezést erős politikai hátszéllel érte el, és működésének összegzése, amelyet Bencsik Gábor idéz, tökéletesen jellemző : pártemberként érkezett, és páratlan igaz embernek megismerve távozott.
Horthy Szabolcs főispánsága alatt épült a szolnoki mai Szigligeti színház, cukorgyár, közép- és felső iskolák, Tisza-hidak - de ugyanakkor kíméletlenül túllépte hatáskörét is sokszor: a szolnoki rendőrkapitányt lemondásra szólítja fel, a polgármestert adminisztratíve leváltja, a vasutasokat hatalmi szóval küldi szavazni. Úgy tűnik tehát, hogy egy nagyon ambíciózus emberről van szó, aki felismeri azokat a területeket ahol fejlesztés kell, de könyörtelenül átlép mindazokon, akik szerinte az útjában vannak.
Főispánságának vége a (családot később is sújtó) teljesen értelmetlen áldozathozatal példája: az első világháborúban a gyávaság vádját elkerülendő önkéntesnek jelentkezik - István bátyja és Tisza István kifejezett tiltása ellenére - és 1914 november végén hősi halált hal Lengyelországban. Hamvai csak 1929-ben kerülnek a kenderesi családi sírboltba. Így az ő története is befejezetlen marad Béla bátyjáéhoz hasonlóan.


Az 1877. január 8-án született Horthy Jenő a második Jenő volt a sorban, a gyermekként elhunyt Jenő bátyja (1874. november 27-1876. január 9.) után. Valószínűleg a legkisebb gyermek tökéletesen boldog sorsa jutott neki: a jogi egyetemmel ő is megpróbálkozik, de ímmel-ámmal tanulgat, a vizsgákon Berlinben elbukik, Debrecenben folytatja. A sportszeretetet ő is örökli, és a vadászat mellett kötelezi el magát. Mivel egészen a huszadik század végéig a vadászat számított a legfontosabb informális összekötő kapocsnak (Az összes Horthy-fiú és Ferenc József is szenvedélyes vadász volt) olyan körökkel került kapcsolatba, akiknek a világszemlélete pontosan azzal az előnnyel bírt ami a hátránya is volt: konzervatív, a szélsőségektől mentes, arisztokratikus világszemlélet. Barátai közé tartozott gróf Széchenyi Zsigmond, a Bánffyak, Zichy Jenő, Maderspach Viktor, az "angol beteg" Almásy László, Kittenberger Kálmán. Horthy Jenő utazásaival és vadászzsákmányaival nagymértékben támogatta a múzeumi gyűjtemények anyagait, finanszírozott afrikai túra- és kutatóutakat.
Horthy Jenő folyamatosan közvetítette azokat a politikai impulzusokat, amelyeket ez a high society képviselt, ő maga is Bethlen lányt, gróf Bethlen Béla unokatestvérét, Rózsát vette feleségül 1906 januárjában. A magyar arisztokrácia túlnyomó többsége náci-, kommunista-, orosz- és németellenes volt, az angolszász politikai, gazdasági és életvitelstílust favorizálta. Horthy Jenő a vadászatokon és egyéb társasági összejöveteleken pontosan tájékoztatta akkor már kormányzó bátyját minden politikai véleményről, ami ezekben a körökben megfogalmazódott. Nem véletlen, hogy a Gestapo 1944. március 19-én elsőnek pontosan ezeket a történelmi neveket viselő arisztokratákat tartóztatta le és vitte Mauthausenbe. Horthy Jenő a háború után Svájcban élt, Lausanne-ban hunyt el 1953. november 20-án.

A Horthy-család emigrációban, jobbra Horthy Jenő, 1948.