Háromrészes sorozatunkban megvizsgáljuk, hogyan kezdődött 1920 táján az utódállamokba került magyarok új élete. Ezt a témát is bőven átpolitizálta a múlt, és ennek a történetcsokornak megvizsgálása is tartogat bőven meglepetéseket. A Csehszlovákiában történtek felidézésben nagyrészt Borsody István cikkei segítenek

A Felvidékre először betörő kb. 4500 fős cseh hadsereget a Heltai Viktor-féle tengerészkülönítmény meg- és kiverte 1918. október végén. Különböző taktikai- és kényszermegfontolások után, egyébként számtalan nemzetközi tiltakozást bejelentve, a Károlyi-kormány tárgyalni kezdett a csehekkel. Ennek eredménye lett a Jászi-Hodzsa vonal, amely gyakorlatilag a későbbi első bécsi döntési határvonalnak felelt meg, Pozsonnyal és egész Kárpátaljával a magyar oldalon. Így csak sokkal később, 1919. január végén (amikor például a román hadsereg már régen elfoglalta egész Erdélyt) kezdődött meg a tisztán magyarlakta területeken az új hatalom megjelenése, és csak július 24-én fejezték be a megszállást.

A csehszlovák hatalom azonnal represszíven lépett fel : a tisztségviselőket, akik jogilag teljesen kézenfekvő hivatkozással, hogy a békeszerződés megkötéséig állampolgárságuk és szolgálati jogviszonyuk tisztázatlan, így esküt nem tesznek, azonnali hatállyal elbocsátotta, ha nyugdíjas volt, nyugdíját nem folyósította. Az összes magyar helyi önkormányzati szervet felszámolta, városokat községekké minősített vissza (csak Pozsony, Kassa, Ungvár és Munkács maradt rendezett tanácsú város). A magyar pénz beváltását lerontották (jellemző módon az osztrák pénzét nem !). Vagyontárgyakat, földbirtokokat sajátítottak ki.A forradalmi nemzetgyűlés munkájában csak csehek és szlovákok vettek részt, a többi nemzetiség nem.E forradalmi nemzetgyűlés 1920. áprilisáig működött, majd választásokat írtak ki. Itt már a későbbiekben ismert módon nemzetiségi elv szerint húzták meg a határokat, egy szlovák mandátumhoz 20.000 egy magyar mandátumhoz 28.000 elvi szavazat kellett a választásokon. A nemzetiségi hovatartozást az 1919. augusztus 21-i félhivatalos népszámlálás alapján döntötték el, ez közel 30%-al kevesebb magyar nemzetiségűt írt össze, mint az 1910-es utolsó magyar népszámlálás.

Teljesen érthető ezek után, ha a magyar kisebbség politikai képviselőinek nem volt egyszerű a követendő taktika mellett döntést hozni. A Bach-korszak mintájára először passzivitásban gondolkodtak, azonban ez jogi és politikai akadályok miatt nem lehetett sikeres. Így a választáson magyar-német nemzeti és szociáldemokrata pártok indultak, ezek ekkor még szövetségeseknek számítottak. A nemzeti pártok 7, a szociáldemokraták 4 mandátumhoz jutottak az első csehszlovák nemzetgyűlésben.

Az előbb ismertetett időszak hangulatát minden különösebb kiegészítés nélkül tökéletesen visszaadja a nemzeti párt két képviselőjének felszólalása. Előbb dr. Körmendy-Ékes Lajos 1920. június 2-án az alábbi deklarációt olvasta fel a prágai parlamentben, amelynek cseh és német nyelvű jegyzeteit lefordítottuk, a korabeli helyesírást megtartottuk.

Tisztelt hölgyeim és uraim! a csehszlovák magyar és német, keresztény és kisgazda párt képviselöi nevében van szerencsém a következö elvi jelentőségü deklaratiót elöterjeszteni:

Azt a tényt, hogy az ugynevezett Czehszlovák államba belekényszeritett magyar területek lakossága a nemzetgyülési választásokban résztvett, a cseh állam egyes politikusai és a sajtó egy része alkalmul használák annak megállapitására, hogy a Szlovenskónak elnevezett terület magyarsága és németsége a maga jószántából, vagy legalább is az adott helyzetet jogilag is ervényesnek elismerve és abban megnyugodva foglal helyet a csehszlovák nemzetgyülésen és ezzel megerösiti az entente allamok megbizottai és a cseh politikusok között létrejött szerzödésnek azon állitását, hogy a csehszlovák állam, a területén élö népek akaaratából jött létre. (Taps.)

Meg kell állapitanunk, hogy a tényeknek ilyen, a külföldi közvélemény megtévesztését célzó beállitása, a valót nem fedi.

A területi hovatartozandóság kérdé sében nemcsak a magyarság és a német ség, de maga a szlovák nép sem lett meg kérdezve és így nem is nyilatkozhatott. (A magyar képviselők helyeselnek) Az igazság az, hogy Felsömagyarországnak katonai lag védtelen területét a cseh csapatok megszállották, és annak lakosságát a bosszu politikája - mint figurákat a sakk táblán - eröszakosan áttolta egy uj államalakulat keretébe. (Egy hang: már régen ezt akartuk)

A választásokban való részvétel azért nem volt elkerülhetö, mert egyrészt a törvény a szavazást érzékeny büntetések terhe alatt kötelezönek mondotta ki, másrészt, mert a szabadságától teljesen megfosztott, közel másfél év óta állandóan sanyargatott és a sajtószabadságnak vala mint általában a véleménynyilvánitás szabadságának elkobozása által még a panaszemelés lehetöségétöl is elzárt (A magyar képviselők helyeselnek) magyarság és németség egyedül így, ezen az uton vélte biztosithatni a maga számára a lehetö séget arra, hogy a vele elkövetett példátlanul súlyos nemzetközi igazságtalanságokkal, a közjogi és magánjogi jogfosztásoknak ellene alkalmazott egész rendszerével szemben, tiltakozó szavát messzehangzóan felemelhesse. (Taps.)

Nyiltan a világ elé kell tárnunk, hogy az egyoldalu nemzetiségi hozzátartozás alapján, önkinevezéssel létesitett, magát nemzetgyülésnek nevezett politikai csoport alkotta választási törvény sulyos büntetésekkel sankcionált "választási szabadságának" . . . (Hangzavar, bekiabálások)

Elnök (csenget): Kérem, hogy a szónokot ne szakítsák félbe, tessék folytatni !

dr. Ékes Körmendy (folytatja): . . . valóságos arculcsapása az, hogy a Magyarorszagtól elszakitott területek lakossaga statárium, katonai diktatura és cenzura szigora alatt volt kénytelen választani; továbbá meg kell bélyegeznünk, hogy a politikai hatóságok még ezt a "választási szabadságot" is tömeges politikai letartóztatásokkal korlátozni és az ekként alkalmazott megfélemlités utján magát a választási eredményt is befolyásolni igyekeztek. ( A magyar képviselők helyeselnek ).

A választások eredménye ilyen elözmények miatt és azért sem tükrözi vissza a valódi nemzeti eröviszonyokat, mert a magyarság és németség lakta területeken a cseh katonaság tizezrei, továbbá a cseh közalkalmazottaknak és a mesterségesen odatelepitett egyéb személyeknek és mindezek hozzátartozóinak nagy tömegei is leszavaztak, s végül mert a választókerületek tudatosan ugy lettek kikerekitve, hogy a magyar és német kerületekben egy-egy képviselö illetve senátor megválasztásához csaknem kétszer annyi szavazat volt szükséges mint a többi kerületekben. Igy történhetett, hogy a magyarság és németség nem nyerte el még azt a képviseletet sem, amely öt számarányánál fogva a reá nézve hátrányos választási törvény és kerületi beosztás szerint is megillette volna.

Ha már kénytelenek vagyunk az entente hatalmak által reánk kényszeritett kemény sorsot türni, viselni fogjuk azt Istenbe helyezett bizalommal, teljesiteni fogjuk minden nehézségek és veszélyek dacara elvállalt kötelességeinket, de arra soha sem leszünk kaphatók, hogy a velünk szemben elkövetett jogtalanságokban - bár hallgatag is - megnyugodjunk.

A magyarságnak és németségnek a keresztény-sociális és kisgazdapárt képviselöi legelsö kötelességünknek ismerjük az egész világ élő lelkiismeretét felhivni arra, hogy mi, akaratunk ellenére, erősza kosan lettünk a magyar nemzet testéböl kitépve és az ezeréves Magyarországnak ideálisan egységes területéböl eröszakkal lettünk kiszakitva; ittlétünk tehát távolról sem e népjogellenes ténynek jogi elismerése, de élö és állandó ünepélyes tiltakozás e rólunk-nélkülünk való, embertelenül igazságtalan rendelkezés ellen.

Tiltakozunk az ellen is, hogy a cseh államhatalom a politikai élet legföbb megnyilvánulását, a nemzetgyülési választásokat, a Magyarországtól eröszakosan elszakitott területeken is foganatositotta akkor, amidön azoknak hovatartozandósága még jogszerüen el nem döntetett.

Parlamenti kötelességünk az idegen keretek közé szoritott és ott súlyos elnyomás alatt szorongatott egy milliónál nagyobb számu magyarságnak és a hasonló sorsban élö német testvéreinknek törvényes eszközökkel való, de megalkuvást nem ismerö elszánt védelme mindazon idöpontig, amig eljön a népek között a belátás és megértés órája (Bekiabálások: Éljen! Kun Béla!) és amikor mindenki szemében igazság lesz, hogy a magyar volt talán az egyetlen a világháboru versengöi között, aki gyözni is anélkül akart, hogy mástól valamit elvegyen és aki csupán a saját puszta létéért és adott szó szentsége alapjan nemzeti becsületéért küzdött. (Sok hang egyszerre. Bekiabálások. Az elnök csenget. Német nyelvű bekiabálás: "Magyar disznó" azt mondta ! Ez botrány ! Szűnni nem akaró zaj.)

Elnök (csenget): Kérem a frakcióvezető helyettest, menjen a helyére. Kérem a szónokot, hogy folytassa.

Körmendy-Ékes (folytatja): Ha mások bünei miatt mindent elvesztettünk is, a becsületünk megmaradt, ( A magyar képviselők helyeselnek ) és éppen ez kötelez bennünket annak világos és határozott kijelentésére, hogy önrendelkezési jogunkat soha és semmiképen fel nem adjuk, ( A magyar képviselők helyeselnek ) azt fenntartjuk, követeljük. (Éljen! Taps. Zaj.)

Körmendy-Ékest később kiutasították Csehszlovákiából is, Veszprém megye főispánja lett.

Dr. Szent-Ivány József a költségvetési beszédének végén ezeket mondta 1920. szeptember 24-én:

Kép innen