Sorozatunk első, felvidéki részében már utaltunk arra, hogy - teljesen érthetetlen módon - az 1918-as magyar társadalom minimális aktivitással kezelte az ország egyre súlyosbodó helyzetét. Erdélyben, november 1-én, a pesti forradalom hatására Kolozsváron is megalakul a Nemzeti Tanács erdélyi bizottsága Apáthy István professzor vezetésével, utána közel két hónapig érdemlegesen nem történt semmi. (Ami azért is furcsa, mert Apáthy István későbbi tevékenysége azt mutatja, hogy a professzor nem volt passzív alkat.)

Nem indultak be az önvédelmi reflexek a belgrádi fegyverszünet hírére, a november 24-én meginuló román intervenció hírére sem, a gyulafehérvári gyűlés hírére sem. A passzivitás jelzésére két megdöbbentő adat : a gyulafehérvári gyűlés kb. húszezer embert tudott fegyverbe állítani, hasonlót az inváziót végző román hadseregéhez. December 22-én százezer ember tüntet Kolozsváron azzal a jelmondattal, hogy "Erdélyért életünket és vérünket" - két nappal később a román hadsereg minden különösebb fennakadás nélkül elfoglalja Kolozsvárt, január 17-én pedig le is tartóztatják Apáthy Istvánt (1920 januárban engedik csak szabadon)

Ezek után nem különösebb csoda, hogy ugyanazok az eszközök, amelyeket a cseh hatóságok alkalmaztak Szlovákiában, Erdélyben is különösebb gond nélkül végrehajthatóak voltak, a leventeper kivételével ellenállás nélkül. Sőt, még súlyosabb következményekkel is jártak: májusban a magyarok nem vettek részt a választásokon, így a politikai képviselet szervezése csak későn, december végén kezdődött meg. (Közben a Monitorul Oficial már közli szeptember 21-én a trianoni szerződés ratifikálását.) Kolozsváron Grandpierre Emil kezdődött a Magyar szövetség megszervezése, de a tényleges tevékenység csak 1921. júliusban kezdődik - amit egyébként októberben betiltanak. Januárban a munka újrakezdődhet, de a Szövetséget 1922. októberben végleg betiltják. 1922. februárjában közben hat mandátumot szerez a Ferencz József püspök vezette Magyar Nemzeti Párt a választásokon.

Az időhúzás, a nehézkesség meg is hozta a maga eredményét : Bratianu 1923-as alkotmánya már - az egyébként érvényes kisebbségvédelmi szerződések ellenében - már egy homogén nemzetállamot definiál. Ezen már az sem segített, hogy a csucsai paktum október végén 28 parlamenti helyet biztosított a magyar pártoknak.