"Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele." | "Węgry i Polska to dwa wiekuiste dęby, każdy z nich wystrzelił pniem osobnym i odrębnym, ale ich korzenie, szeroko rozłożone pod powierzchnia ziemi, i splatały się, i zrastały niewidocznie. Stad byt i czerstwosc jednego jest drugiemu warunkiem życia i zdrowia". |
Kis lak áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája. Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya támadt, S odahagytam őslakom s anyámat. Kínok égtek a szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja lángi el nem aluvának Jéggyöngyétől szeme harmatának. Mint ölelt át reszkető karával! Mint marasztott esdeklő szavával! Oh, ha akkor látok a világba: Nem marasztott volna tán hiába. |
Szép reményink hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll, S csak midőn a tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk. Engem is hogy csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem? S hogy mióta járom a világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott. ...Szép hazámba ismerősök mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha lészen Útazástok háza közelében. Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, Mert fiának kedvez a szerencse - - Ah, ha tudná, mily nyomorban élek, Megrepedne a szive szegények! |
Boże, cos Polskę przez tak liczne wieki Otaczał blaskiem potęg i chwały, Cos ja osłaniał tarcza swej opieki Od nieszczęsc, które przygnębic ja miały, Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolna pobłogosław, Panie! Ty, którys potem tknięty jej upadkiem Wspierał walczacych za najswiętsza sprawę, I chcac swiat cały miec jej męstwa swiadkiem W nieszczęsciach samych pomnażał jej sławę. Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolna pobłogosław, Panie! Wróc nowej Polsce swietnosc starożytna, UżyĹşnij pola, spustoszałe łany, Niech szczęscie, pokój na nowo zakwitna, Przestań nas karac, Boże zagniewany! Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolna pobłogosław, Panie! Powstała z grobu na Twe władne słowo Polska, wolnosci narodów choraży. Pierzchnęły straże, a ponad jej głowa Znów swobodnie Orzeł Biały króży ! Przed Twe ołtarze zanosim błaganie: Ojczyznę wolna pobłogosław, Panie! |
Isten, ki Lengyelhont oly számos éven Övezted fénnyel és dicső karoddal Megóvtad őt a számtalan veszélyben S ő bátran küzdött az ostromló bajjal; Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Te, valamiért ezután őt szenvedéssel sújtván támogatta harcát a legszentebb ügyekért És látván a világ az ő hősíességét Szenvedéseiben fokozza dicsőségét Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Vissza régi dicsőségét az új Lengyelországnak Legyen élet mezőkön, pusztult vidéken Legyen boldogság, virágozzék újra béke Szűnjék meg bűnhődésünk, ó haragvó Isten Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! Feltámadt a sírból, szavad hatalmára Lengyelország, szabad nemzetek zászlóvivője. Viharverte őr, és feje felett körözzön újra a szabad Fehér Sas! Szent oltárodnál térdrehullva kérünk: Szabad hazánkat, ó, add vissza nékünk! |