Az 1944 október 15-16-i kiugrás és nyilas puccs története is pontosan azok közé az események közé tartozik, amelyről politikai célokból nagyon nagy magabiztossággal lehet nyilatkozni - de az eseményeket kutató történész számára rengeteg fehér folttal és ismeretlen epizóddal van tele. A rendszerváltás fordulóján, ebben a témában is, rendkívül magas színvonalú publikációk keretében sok fontos forrás is napvilágot látott. A Sisak és cilinder sorozatban jelent meg Vattay Antal naplója, amelyben e nappal kapcsolatban két érdekes dokumentumot ismerhetünk meg. Maga a napló is rendkívül fontos az események szempontjából, mert írója már október 18-tól kezdi feljegyzéseit, és november 13-ig, a napló első részének megszakadásáig sok fontos eseményt "melegében" rögzít.

Az egyik fontos dokumentum a Német Távirati Iroda válasza a Horthy-proklamációra október 16-án 13 órakor. Rendkívüli érdekessége, hogy a szöveg végén megjelennek Horthy személyére pontosan ugyanazok a toposzok (menekített pénz, dinasztaalapítás), amelyek később a kommunista történetírás alapjai lesznek.

Horthy Miklós proklamációja, 1944. október 15, 12 óra 30 perc. Felolvasó Tavaszy Sándor.

A magyar rádióban elhangzott kiáltványban Horthy úr szégyenteljes és hazug módon azzal vádolta meg a német véderőt, hogy Magyarország német nyomásra lépett be a háborúba, német csapatok fosztogatnak Magyarországon. Horthy úr kiáltványára a német birodalmi kormány a következő nyilatkozatot teszi közzé.

Magyarország teljes szabad akaratból lépett háborúba, az akkori berlini magyar követ szinte könyörögve esdekelt, hogy Magyarország elsőnek csatlakozhasson a Háromhatalmi egyezményhez. A magyar-orosz hadiállapot beállásáról a német kormány csak utólag értesült. Magyarország csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez, mert a Trianon óta hiába várt területi követeléseit remélte kielégíteni. A bécsi döntések világosan megmutatták a Führernek Magyarországgal szemben tanúsított jóindulatát. Horthy azonban mindig hangoztatta, hogy a döntésekkel nincsen megelégedve. Ezen felül a második bécsi döntés után minden eszközt felhasznált, hogy Magyarországnak Románia elleni háborújához a birodalmi kormány hozzájárulását megnyerje. 1942 elején Horthy úr Kállay úrnak adta át a kormányt, aki bár időközben állandóan biztosította a birodalmi kormányt szövetségéről, közben Németország és Magyarország ellenségeivel állandóan tárgyalásokat folytatott.

1944 márciusban, mikor a Kállay kormány kétkulacsos politikáját feltáró okmányszerű bizonyítékok már tetemesen szaporodtak, a Führer meghívta Horthy urat a főhadiszállására, mégpedig abban az időben, amikor a szovjet orosz haderő már Magyarország kapuit döngette. Ezen a látogatáson a német birodalmi kormány és Horthy úr világosan megállapodtak. Horthy úrnak pedig azt a kijelentését, hogy őt akarata ellenére fogva tartották, a német birodalmi kormány ezennel megbélyegzi az egész világ előtt.

A márciusi megállapodások szerint Magyarországon egy a németekkel lojális érzelmű kormány alakul és a német csapatok harcolnak Magyarországért. A németek azóta is hűségesen harcolnak és véreznek a magyar földön, akárcsak a saját hazájukban. Azt a szemérmetlen hazugságot pedig, hogy a németek fosztogatnának és pusztítanának, a birodalmi kormány a legerélyesebben visszautasítja.

A Sztójay kormányban minden igyekezet megvolt, de Horthy úr és nyúlszívüekból, árulókból és zsidó bérencekből álló klikkje a kormány minden intézkedését szabotálta.

A tegnapi kiáltványával Horthy úr végleg levetette álarcát és nyíltan bebizonyította, hogy Magyarországot a Szovjetnek akarja kiszolgáltatni. Azt remélte, hogy Anglia és Amerika támogatásával előnyös fegyverszüneti feltételeket kap és a kormányzói tisztet maga részére megtarthatja és unokája részére az utódlást biztosíthatja. De arra az esetre is, ha aljas terve nem sikerülne, már előre bebiztosította magát és barátjait családtagjait megfelelő vagyontárgyakkal együtt külföldön semleges országban.

Ezzel lezárult a magyar-német fegyverbarátságnak egy fejézete. A német birodalmi kormány reméli, hogy a magyar nép és a magyar hadsereg a helyes utat választja és folytatni fogja a harcot mint szövetségese és fegyvertársa oldalán mindaddig míg a bolsevizmust az országből végleg ki nem verik és az ezer éves határokat el nem érik

A második dokmentum Horthy Miklós levele Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterhez, amelyben novemberi tiszteletdíját kéri illetve érvénytelennek tekinti Szálasi kinevezését. Ezt a levelet a november 3-i naplóbejegyzésben ismerteti. Nagyon fontos lenne e levél történetének kiderítése, fogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy Horthy továbbra is kormányzónak tekinti magát, noha a lapokban a - bizonyosan - hamis lemondási nyilatkozata addigra már napvilágot lát. A levélben említett hétfő október 16-a, maga a levél szerdán, 18-án kelt. Hogy Dörnberg megérkezett-e Budapestre, ez kérdéses, a nyilas puccs halottjainak temetésén egy hozzá nagyon hasonló, de nehezen felismerhető alak valóban jelen van. (Dörnberg rendkívül magas volt - ezért is esett rá a választás mint protokollfőnökre - és jellegzetes egyenruhája volt.)

Minthogy családommal, kísérettel és cselédséggel egy fillér nélkül érkeztem ide, nagyon kérlek, valamely biztos úton, minél előbb, talán a novemberi tiszteletdíjamat Márkában hozzám eljuttatni.

Miután nem igen lesz meg a lehetőség a levelezésre, felhasználom ezt az alkalmat, minthogy Báró Dörnberg elviszi Neked ezen levelet, hogy Veled a következőket tudassam. Mikor Lakatos, Vattay és Brunszwik altábornagyok és Tost alezredes társaságában a Hatvany-palota egyik szobájában voltam, bejött egy német tiszt azzal, hogy a Miniszterelnök szeretne velem beszélni. Kérdésemre, hogy ki lenne az, minthogy Lakatos a szobában volt, azt felelte, hogy Szálasi. Ebből rájöttem, hogy mégis csak kellene egy kinevezés neki. Én ezt a kinevezést, mikor Szálasi délután másodszor feljött kérni, megtagadtam.

Egyetlen megmaradt gyermekemet tőrbe csalták, letartóztattak és kivittek az országból. Kérésemre megígérték, hogy egész családommal visznek és Niki fiam Bécsben száll be hozzánk. Minthogy nem bíztam az ígéretben, úgy Rahn nagykövet, mint Vessenmayer erre becsületszavukat adták. Hétfőn este Vessenmayer Lakatossal még egyszer eljöttek hozzám és Lakatos hosszasan próbált rábeszélni, hogy írjak alá egy nyilatkozatot, mely szerint lemondok és Szálasit kinevezem Miniszterelnöknek. Minthogy megtagadtam, Niki fiam veszélyben lévő életére célzott, erre odahívtam Vessenmayert és azt mondtam, hogy hozzájárulok, ha Niki Bécsben csakugyan beszáll hozzánk, mert reszketek ártatlan életéért. Ő ismét becsületszavát adta, azonban fiam nem szállt be, így kinevezési ígéretemet természetesen visszavonom. Kérlek ezen soraimat, ha szükséges felmutatni és eltenni.