1939 szeptember l-én (sic! A szövegből később és a történetből következik, hogy október 1-én) a királymezői őrsön Cseri József próbacsendőr jarőrtársammal határszéli szolgálatba vezényeltek. Feladatom volt a Tarac völgyében az orvvadászok ellenőrzése és - ami még akkor nagyon időszerű volt. - a menekült lengyel katona ságtól a. lakosság által megvásárolt puskák felkutatása és őrizetbevétele, valamint annak a megállapitása, hogy az oroszok ott vannak-e már a. határon. Vonaton indultam el az ott közlekedő Tarac völgyi erdei vasúton. amely Királymezőtől Procskáig a személyforgalmat is lebonyolítja. Igy azután Procskától már hajnali 4-6 útra közötti időben elér tem a Turbát-torkolathan levő vadászházat.
Vasárnap hajnal és szarvasbőgés ideje lévén, nagyon időszerű volt. az orvvadászokra lest tartani. Alapos gyanú volt arra is. hogy orvvadászaink a lengyel hadsereg menekülő részeitől fegyvereket vásároltak, tudtuk: ezek kitűnőek
A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan.
Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza, ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk
Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.)
Az ügyész a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás
A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokraifiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták
Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.
A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy mi vagyunk az a két csendőr, akit október 1-én Nadvurnára hoztak az oroszok, most pedig itt a fegyházban találkozunk. Október 5-én a nadvurnai nagy fürésztelepen egy szovjet katonatiszt kb. 500 munkás előtt nagyszabású programbeszédet mondott, melyben azt hangoztatta. hogy a kommunizmusnak egész Európa behódol. Bizonyság erre Magyarországnak (szerintük) a szovjettel szemben való rokonszenve is. Erre bizonyíték az is. hogy még soha egy kapitalista állam részéről sem fordult elő az, ami éppen most a magyar részéről, hogy a magyar csendőr (én és járőr tarsam) kezet fogott a szovjettiszttel. El is hoztak őket. hogy ne legyenek tovább rabjai a burzsoázia nak. Ezen beszédből a kommunista zárkatarsam azt a következtetést vonta le, hogy mi valahol tényleg élvezzük a szovjetparadicsom gyümölcseit.
Magyarországra menekült lengyel seregtestek letett fegyverei.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n.
A vadászházhoz érve, felköltöttem a vadőrt akit a régebbi időből jól ismertem. Együtt indultunk a hegyek közé.
Az indulás előtt tanácsoltam, hogy a 16 éves iának, ki nagyon szeretett volna velünk jönni, adja oda a. másik puskáját és jöjjön az is velünk. Gondol tam. hogy annyival is nagyobb erőben leszük a kitűnő céllövö lengyel puskákkal vadászó orvvadászokkal szemben.
Portyázás közben a vadőr elmondotta, hogy most különösen fontos az orvvadászokat ellenőrizni, mert nagyszabású vadászat lesz október első napjaiban. Hallottam már erről én is -és ami igaz, igaz, nem nagy örömmel hallottam. Mert közel a határ. sok az orvvadász, sok a határon. átszökő titokzatos ember, erősen fedett a terep, a lakosság rokonszenvez az átjövőkkel . . . Könnyen lehetséges - merénylet. A Turbát-torkolati vadászház a határtól kb. 8 km-re van. A vadászterület attól északra van a. Pantir-magaslat, melynek egyik nyúlványa lengyel területre nyúlik út. a másik nyúlványának folytatása pedig azok a. magaslatok, melyeknek lábánál a Turbát-torkolati vadászház van. A Pantir magaslaton, a határtól mintegy 100 m távolságra. egy turistaház van egy kis tisztáson. A határról a sűrű növényzet miatt azt, látni nem lehet. Ebben az épületben a len gyeleknek kb. egy szakasz erejű őrsége tartózkodott és távbeszélővonallal érintkezésban voltak a. Raiffailován állomásozó egységükkel. Ez a turistaház, a fe dett megközelítési viszonyok folytán), kiválóan alkal mas volna egy merénylet előkészítésére . . . A merénylők megtámadhatják itt akár a vadászó. akár a vadászházban mulató, vagy pihenő személyeket. Sehol másutt a. környéken ilyen alkalmas hely nincsen. Éppen ezért elhatároztam, hogy minden körülmények között meg kell tudni., hogy az oroszok itt vannak-e már a határon és esetleg még azt is, hogy nincs-e valami merénylet készülőben. Szándékomat senkivel nem közöltem. még járőr-társammal se, csupán annyit, hogy kimegyünk a határra és megállapítjuk. hogy az oroszok itt vannak.-e már. Úgy 10 óra tájaban megpihentünk a Pantir déli részén. Onnan a vadőr sietve ment haza, mert határidős jelentése volt. Ezért nem jött tovább velünk, de a fiát otthagyta, mert én kertem, hogy jó lenne tolmácsnak, ha netán összetalálkoznánk a. határon az oroszokkal. A fiú velünk is maradt. Kevés pihenő után 12 órakar elértük a határvonalat. A határvonalon kettő, 3 - 3 főből álló határvadász járőrrel találkoztunk, kik a Turistaház közelében pihentek. Kérdeztem tőlük. hogy itt. van vannak-e már az oroszok, mire azt felelték, hogy még nincsenek. Erre azt mondottam. hogy majd megnézzük. Bementem a. turista házba, ott senkit nem láttam. A ház ajtai lakattal voltak bezárva. Az ablakokon betekintve, láttam, hogy bent a még ott maradt bútorzat (asztalok, padok, székek stb.) rakásra van dobálva, az összes diszitmények eltüntetve, a ház teljesen lakatlan.
Lengyel páncélosok Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Közben előjött annak az orosz embernek a - körülbelül 18 éves - fia, aki a turistaház udvarán egy kis parasztházban lakik. Szintén azt mondotta, hogy nincsenek és nem is voltak ott még az oroszok. E néhány perces beszélgetés, nézelődés közben megjelent a tisztáson egy csomó orosz katona. Mint később megtudtuk, egy golyószórós raj volt, tiszt vezetése alatt. A tisztnek a gallérján egy téglaalakú rangjelzés volt és egy orvos is volt velük, amit az egymásközött való megszólításból állapítottunk meg. A raj fele altisztekből állott. Mi. mint a többi szomszédos határőrző szervek közegeivel, úgy velük is barátságosan: érintkeztünk. Gondoltam, hogy megkísérlem velük is felvenni, és fenntartani a szokásos érintkezést. A raj hozzánk érkezett. Udvariasan kölcsönösen bemutatkoztunk. Ök a. golyószórót tőlünk mintegy 8-10 lépésnyire (csővel felénk) letették, a karika alakú tárat rákapcsolták, tüzelésre kész állapotba helyezték. Amig a. magasabbak velünk kezet fogtak, addig a többiek körülállottak e a ruházatuk szép-jó minőségéről beszéltek. Közben a. parancsnok megfogta a puska szijamat és azt mondotta, hogy adjam oda a puskát. Én ez ellen - minden durvaság mellőzésével határozottan tiltakoztam és utaltam a tolmácsra, hogy majd annak közbejöttével megmagyarázom nekik. hogy mi azért jöttünk ide, hogy velük az érintkezést felvegyük. Ök azonban az érdeklődést és a választ figyelemre sem méltatták és követelték a. puskat, úgy hogy egyszerre mindhármunkét fogták a huzigálták. Közben még azt mondták, hogy ők nem akarnak semmit csak adjuk át a puskát míg ők a házat átnézik és ha nem csináltunk ott semmi rosszat, úgy mi is mehetünk haza, ők is mennek haza. Látva, hogy egészen véletlenül az ő területükön állunk és ismerve az akkori diplomáciai helyzetet, fegyvert használni nem láttam helyesnek, engedtem az erőszakos követelésnek s így puskáink az oroszok kezeibe kerültek.
Ezután leültettek bennünket. a. húz udvarán levő szálfákra. A házat alaposan átvizsgálták, de közben mellénk négy szuronyos katonát állitottak. A ház átkutatása után megnézték, hogy nincs-e nálunk kézí gránát. Azután nagyjában megmotoztak, majd a járőr parancsnoka azt. mondotta, hogy ő nem enged het el bennünket, hanem bemegyünk Raffailovára, ahol' az ő parancsnoka bizonyára hazaenged, belátva teljes jóhiszeműségünket s azt, hogy nem szándéko san léptük át a határvonalat. A fiúnak pedig azt mondották, hogy várjon meg bennünket, majd estére visszajövünk
Szovjet katonák lengyel foglyokat kísérnek. Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Elindultunk a hegyről lefelé, Raffailova község irányába. A hegy lábánál vezető müúton két teher gépkocsi és kb. 20-30 orosz katona várt. Az egyik. ingósággal kevéssé megrakott gépkocsira ültettek ben nünket és még annyi katonát. amennyi odafért. A katonák szrosan közrefogtak bennünket és a gép kocsikkal Raffailován keresztül, megállás nélkül Nadvornán hajtottak. Ott mindenünket elvették és a fogdába zártak.
Elképzelheti mindenki a lelkiállapotomat Mikor a nadvornai laktanya udvarán a gépkocsiról leszállottunk, rengeteg orosz katona vett körül bennünket. akik egymás közöitt szintén a ruházatunk jó minősegéről beszéltek. (Az ő ruházatuk messze elmaradt a mienk mögött.) Közben járőrtársam vízet kért. A katonák megkérdezték. hogy csája jó lesz-e. mire járőrtársam azt felelte, hogy jó. Azonnnal hoztak egy csészében csáját, melyből járőrtársam egy keveset ivott és a többit pedig mint. értéktelen meleg vizet, kiöntötte. Ezt a körülálló katonák szin-te megrö könyödve nézték. A fogdában létünk ideje alatt. sokan jöttek meglátogatni, a tisztiállományú egyének csupán azt kérdezték, hogy tisztek vagyunk-e. (Oficir ? Oficir ?) Amikor a vacsorám részünkre behozták. egymásra. néztünk a csodálkoztunk, hogy ilyen ellátása van egy orosz katonának. A kenyér olyan volt. amilyent nálunk még látni sem lehet, egyébként m dig a burgonyaleves, úgylátszik, nemzeti eledelük, mert reggelire állandóan azt készítik és naponként majd-nem mindig ugyanaz az ebéd is.
Nadvornán állandóan kértem a. kihallgatásomat. de hiába. Majd 3-án, a késő délutáni órákban. 5 polgári egyénnel együtt tehet-gépkocsira ültettek, Sztaniszlavára szállítottak, hol az úgynevezett GPU vett át bennünket.. Ott még akkor este röviden kihallgattak arra vonatkozóg, hogy hogyan kerültünk oda. a mik vagyunk. Azután becsuktak bennünket egy irodahelyiségnek kinéző zárkába, a. polgári egyénekkel együtt. Itt egy asztalom s két székem Kivül egyéb nem volt. Itt voltunk két napig. Két nap múlva bevittek egy nagyobb irodahelyiségbe, ott tel jesen mezítelenre vetkőztettek a megvizsgálták még a végbelet is, hogy nincs-e nálunk valami. A ruházatunkról a gombokat és díszítményeket lemetélték. vagy leszaggatták. azután darabonként dobálták vissza: most. már felveheta'ük. Amikor a kalapomat fosztották meg a díszítményektől, az egyik polgári egyén magyarul azt mondogatta: "Hová lett Kun Béla.! Nem kell Kun Béla.? Kell burzsoázia!" A szigorú motozás után bezártak bennünket az öt polgári egyénnel együtt egy hat lépés széles és hosszú zárkába.
Másnap kihallgatásra vittek, hol a tolmácson kívül sok néző, különböző rangú GPU katona és néhány polgári egyén is volt. Ott. egy katonaügyész hallgatott ki, kinek a rangjelzése két téglaalakú vörös lap volt. (A rangjelzést a. köpeny vagy a zubbony gallérján viselik, ezek egytől-háromig menő vörös lapok, rézzel szegélyezve. A lapok tiszteseknél egyenlő oldalú háromszög, altiszteknél négyszög tiszteknél téglalapalakúak.)
Szovjet tiszt beszélget lwówi lakosokkal.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Az ügyész a. tolmácssal szemembe mondatta hogy mi mint csendőrök. nagy hóhérok vagyunk idehaza. Az egyik polgári egyén azt mondotta rész ben magyarul, hogy mi vagyunk a. valódi. vérengző kapitalista ebek, fekete ördögök stb. Ennek a kihall gatásnak semmi komolyabb célja. nem volt. Azután visszakerültünk a zárkába.
Itt - milyen különös játéka a sorsnak - egyre-. másra őrskörletbeli lakosokkal jöttünk össze, fiatal kárpátaljai ukránokkal, akik azt hitték. hogy a szovjetben élni jobb. mint magyar honban Állandóan jöttek a kárpátaljai fiatalok, akik eleinte nagy ellenszenvvel viseltettek irányunkban de később mindjobban megszelídültek . . . Már eltelt kb. egy hónap és már azt kérdeztek, hogy vajjon mily-. büntetést kapnának, ha hazajönnének, mert ügyész azt mondotta nekik hogy odahaza agyonlövik őket, de a legenyhébb esetben is kapnak vagy 10-12 évet.
Mi azután megmondtuk nekik, hogy legfeljebb 7-8 napig leszek elzárva, azzal el van intézve a ki szökésük. Több esetet megemlitettem neki, melyből láthatták hogy a magyar hatóságok nem olyanok. mint amilyenre előttük az orosz ügyész lefestette. Beszélgetés közben azt mondotta az egyik bustyaházai fiatalember, aki szicskatona volt és résztvett a huszti ütközetben, hogy összetett kezekkel adna hálát az Istennek, ha nem 7 nappal, hanem 7 hónappal meg úszhatná. ezt a tévedését. Október, november hónapokban valóságos nép vándorlásként jöttek a. kápátaljai fiatalok, de december hónapban már majdnem egészen megszűnt ez a. vándorlás. Járőrtársammal megjegyeztük. hogy úgylátszik. már észrevették odahaza a. szovjetparadicsom valódi ízét és azért állt meg ez a. nagy vándorlás
Lwówi munkások indulnak a Szovjetunió belsejébe dolgozni.
.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
Részlet Alekszandr Dovzsenko "Felszabadítás" című filmjéből.
A későbbi barátkozás során elmondották még nekünk az ott velünk egy zárkába került kárpátaljai fiatalemberek. hogy mindnyájan ami a tudattal jöttek Oroszországba., hogy ott a munkásember-nek nagyon jól megy a dolga. nagyon jók a kereseti le hetőségek, így majd onnan támogathatják az odahaza hagyott hozzátartozókat, vagy pedig pár év eltelte után pénzzel megrakodva, hazatérnek. Párhónapi ottlét után azonban már mondogatták. hogy rettene tesen csalódtak. vágytak vissza haza és megbánták. hogy a magyar hatóságokra, csendőrökre vádaskod bak. Az ügyésztől hazaengedésüket kérték. mim az Szibériával fenyegette meg őket Az egészségi állapotuk rendkivül hamar meg roppant. Volt, olyan, aki már egy hónap eltelte után leesett a lábáról. Egymásután húzkodtak ki ezeket közülünk az egészségügyi katonák és vitték a. leg felső emeletre, ott volt a fogház kórháza. Volt. olyan is, akit agyvérzéssel elvittek. a ruhája. ottmaradt, nem vitték utana, de nem is jött vissza többé azokért senki. Egy fejtífuszban szenvedő németmokraifiatalembert betettek egy nagy, hideg zárkaba, ahol mindössze egy aszpirint kapott. Onnét kb. egy, hónap mulva majdnem teljesen megkopaszodva de életbenmaradva került ki. Orvosi kezelés helyett a szerencsére volt bizva.
Az elhelyezés azért volt rossz, mert nagyon sok ember volt egy márkában. A zárkában sem ágy, sem takaró nem volt. Abban a zárkában, amelyikben mi voltunk elhelyezve, voltunk még ötvenhároman A sztaniszlavaj fegyház eléggé korszerű, ahol a lengyelek 3-400 embert őriztek, az oroszok azonban 3-4000-et zsúfoltak bele.
Amikor mi odakerültünk, akkor még csak a volt lengyel rendőrök. katonatisztek és csendőrök voltak összefogva. Utánuk - kb. 8-10 nap múlva - behoztak a zárkánkba 10 lengyel katonatisztet, köztük egy őrnagyot. Ök szintén ott feküdtek: velünk együtt a padlón, köpenyükkel takarózva. Megtört, elcsigázott. volt valamennyi. Nagyon féltek. Leplezték még a velünk szemben tanusított nagy barátságunkatt is. Egy alkalommal elmondtam nekik, hogy nálunk lehetetlen az, hogy egy tisztiállományú egyén így fetrengjen a szoba padlóján. Még olyant sem részesitenek ilyen - állathoz sem méltó - bánásmódban. aki egyébként talán érdemes is volna rá. Még az állat alá is tesznek, ha mást nem. legalább egy kis összesepert falevelet. E méltatlankodásom közben az egyik fiatal főhadnagy eltakarta előlem az arcát, hogy ne lássam a leguruló könnyeit. Majd néhány perc mulva azt mondotta (halkan, hogy a többiek ne hallják), hogy itt, már jó. örül, hogy így is van Elmondta, hogy őt az egyik helyőrségben 75 tiszt bajtársával összefogták és Sztaniszlaván a fegyház egyik 5x5 négyzetméter nagyságú zárkájaba zárták. hol három. napig nem kaptak még vizet sem. A zár kában egyre-másra estek össze. ezeket kiszedték közülük. A. három nap eltelte után kezdték meg a. kihallgatásukat. Aki a kihallgatás alkalmával nem adott kedvező választ. azt ököllel arculverték és ha az nem volt elég, akkor hátrakötött kezekkel a. gőz fütőtesthez kötötték, a. bokájára. drótot burkolták. a drót másik végét. a villanyégö helyére bekapcsolták, azután a kapcsolót - forgatták
Menekült lengyel rendőr és tiszt Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Ezek után már nagyon is megértettem. hogy miért jelentkeztek egyeseken szinte hangos zokogás ban a keserűség terhei. Igy történt az többi között szentkarácsony estéjén is, mikor minket maguk közé véve, a karacsonyi énekeket. énekelték, miközben egyeseken olyan sirógörcsök vettek erőt, hogy köpe nyegeikkel takartak le őket a feltünés kerülése vé gett. Ezek az emberek a vallásosság terén példás magatartást tanusítottak. Minden reggel és este a zárka fala mellett sorba térdepelve, magasra tartott kezekkel imádkoztak. Élelmezésünk: reggelire a már említett minőségű csája, ebédre és vacsorára káposzta, takarmány répa, burgonya, félighajalt árpa stb. leves. A lengyelek és ukránok nagyon találóan káposztaviz, burgonyavíz stb.-nek nevezték ezeket. valóban az is volt. A,kenyér hasonlitott a rosszul sikerült házi szappanhoz.
Egy alsószinevéri családos ruszin, aki előadása szerint azért, szökött át., mert kommunista. volt és mert megverték a csendőrök, azt mondotta (mikor már a harmadik hónapját töltötte és mindennap várta a Szibériába indulást). hogy: ,,No ez aztán nagy iskola lesz nekem, de ha valahogyan megszabadulhatok és hazamehetek, egy hónapig folyton csak enni fogok és a kommunizmusra soha nem gondolok." A fogházat a GPU kezelte és annyira féltéke-, nyen őrködtek hogy utóbb már még a szakács is GPU-katona volt. Valószínüen észrevették, hogy a lengyel foglyoktól, kiket munkára alkalmaztak, sokmindent lehet megtudni.
Menekült lengyel katonaság Magyarországon.
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
Berkó Pál felbecsülhetetlen értékű képsorozatából a fortepan.hu -n
A látogatás, valaminek a be- és kivitele. ismeretlen fogalom, séta nem szokás, a fogoly nem dolgozhat. valóságos bútorként van időről-időre a zárkában. Az étkezésnél evőkanalat sem szabad használni. hanem úgy kellett a napi étkeket meginni. bár az nem ütközött nehézségekbe, mert a leves ismétlem - inkább víz volt.
A kihallgatásokra való kísérés alkalmával, a kb. 8 mm-es forgópisztoly csövét állandóan a fogoly hátának szegezve tartották úgy, hogy a csőtorkolat 20-30 cm-re lehetett, az őr ujja pedig állandóan a billentyűn volt... Az udvaron, folyosókon valósággal hemzsegtek a katonák. Szökésre még gondolni sem lehetett, mert a fogolykezelés terén őreink igazi mesterek November első napjaiban bekerült a zarkánkba két nadvurnai ukrán kommunista. Az egyik nagy helyi (falusi) szervező-vezető volt és sokat tevékeny kedett a kommunizmus érdekében, de mivel ukrán politikával (Nagyukrajna önállósága) gyanusitottak. a leghumánusabb körülmények között is le kellett töltenie 2 hónap vizsgálati fogságot. A világháború alatt Komáromban a lovasságnál szolgált. Én is komárommegyei vagyok. így nagyobb rokonszenvvel viselkedett velem szemben. Ez mondotta a következőket:
Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy mi vagyunk az a két csendőr, akit október 1-én Nadvurnára hoztak az oroszok, most pedig itt a fegyházban találkozunk. Október 5-én a nadvurnai nagy fürésztelepen egy szovjet katonatiszt kb. 500 munkás előtt nagyszabású programbeszédet mondott, melyben azt hangoztatta. hogy a kommunizmusnak egész Európa behódol. Bizonyság erre Magyarországnak (szerintük) a szovjettel szemben való rokonszenve is. Erre bizonyíték az is. hogy még soha egy kapitalista állam részéről sem fordult elő az, ami éppen most a magyar részéről, hogy a magyar csendőr (én és járőr tarsam) kezet fogott a szovjettiszttel. El is hoztak őket. hogy ne legyenek tovább rabjai a burzsoázia nak. Ezen beszédből a kommunista zárkatarsam azt a következtetést vonta le, hogy mi valahol tényleg élvezzük a szovjetparadicsom gyümölcseit.
