Reggelire előfordult kávé 15 esetben, szalonna 10 esetben, tea 8 alkalommal, tej 7-szer, pirítóskenyér 4-szer, szárazkenyér, papri kás krumpli, tojás két-két családnál, káposzta egy alkalommal. Nem reggeliztek a vizsgált napon egy csordás családjánál.

Ebédre és vacsorára legtöbbet fogyasztott étel a krumpli (összesen 21-szer). Sorrendben a következő a bab és a húsleves (15-15 előfordulással). Tejet ittak vacsorára 1 1 családnál, szalonnát ettek 9 családnál. Nagyobb számban szerepel még a gombaleves (hat-ízben), a tea (ötízben), túróstészta (négyizben). Húst öt alkalommal evett két csendőrtiszthelyettes, egy asztalos és egy harangozó gye reke. Tészta (főtt tészta) összesen 13 alkalommal fordult elő és nyolc féle tésztát evett a falu.

Néhány étlap: Szalóczy Piros hatholdas gazda lánya irja: Mit reggeliztem? Regeliztem kávét. Délben ettem levest. Még pedig mijen levest? Bablevest etem. Este vacsoráztam. Még pedig mit? Tejet."

Azontúl, hogy ezek az ebédek és vacsorák alig nevezhetők kielégítőnek és elegendő tápértékűeknek, bőségesnek pedig csak abban az esetben, ha a családfenntartó nem paraszti sorban él, hanem állami szolgálatban vagy valami ipara van - a kávé és tea előnyomulása feltűnő. A városi elképzelés, mely a falusi nyólc-tízfilléres tejárak eldorádójára gondol, döbbenve állhat meg e jelenség előtt. Különösen, ha figyelembe veszi, hogy tea alatt véletlenül sem szabad városi értelemben vett teát értenünk és - a tea és kávé falun ételszámba megy, egyedül jelentvén a reggelit vagy vacsorát, néha az ebédet is. Csak néha társul mellé kenyér vagy éppen a kávé mellé szalonna. A tápláló tejtermékek, így a nagy kalóriaértékű vaj is, teljesen hiányoznak a falusi étrendből. A túró is ritkán fordul elő túróstészta formájában, négyízben, ami négy százalékát teszi az összes ételek előfordulási számának.

ALAG ADATAI a többiektől eltérő eredményeket hoznak. Magyar József tanító jóvoltából 32 gyerek számol be egyheti étlapjáról. A dol gozatok összesen 289 reggeli, ebéd és vacsora listáját adják meg. A családok itt már nem a saját kis földjükön gazdálkodó vagy arató részre elszegődő földművesek, hanem a lovaregylet gazdasági alkal mazottai. De van közöttük éjjeliőr, borbély, asztalos, gyárimunkás, temetőőr, piaci árus, sőt kisüzetésű magántisztviselő is. Nagy részük átmenetet jelent a falutól a város perifériái felé. ]övedelmük pénzértékben megállapítható, van család, amelyiknek havi jöve delme 580 pengő, igaz ugyan, hogy tíz családtagra. Van, amelyik nek havi jövedelme hatvan pengő és van, amelyikről nem lehet megállapítani, honnan keresi a pénzt ételre, ruhára. Az egy sze mélyre eső havi jövedelemösszeg 60 pengőtől hat pengőig változik, akad olyan gyerek, akire a család teljes jövedelméből napi 15-20 fillér esik. Van olyan család, amelynek nyolc tagja 16. 5 négyzet méternyi területű lakásban lakik és van, amelyik tehenet, disznót tart. A tehéntartás lehetőségéből és a város hatásából magyarázható, hogy például a tejfogyasztás Alagon lényegesen nagyobb, mint a Pesttől távoleső néhány vizsgált faluban. (Alagon 10%, Tolcsván 7%, Tardon 6%.) Viszont a káros városi hatás Alagon abban nyi latkozik, hogy belép a reggelik sorába a feketekávé (6%), mégpedig üresen. Végeredményben az adatok e bonyolult szövevényéből az állapítható meg, hogy általános következtetések itt sem állhatnak helyt. A százalékszámok furcsa eloszlásának magyarázata nyilván ott van, hogy az alagi embernek a tehéntartás nem egyedül hozza a pénzt. A pénzt más úton is sikerül megkeresnie. Viszont a falusi embernek sokszor erre egyetlen módja a tej eladása. Aminek köz vetlen következménye, hogy ha bora is van és azt nem tudja eladni, a tej helyébe belép a bor a falusi reggeliken.

Ugyancsak a város közellétével magyarázható talán, hogy a jövedelem növekedésével nem áll egyenes arányban az ebédek és vacsorák szintjének növekedése. Amíg a szó igazi értelmében vett falun ez az arány a legtöbb helyütt pontosan megvan, Alagon a legjobb ebédeket a közepes jövedelmű családoknál találjuk és a leg jobb jövedelmű családok étlapja nívóban közelebb áll a legrosszabb jövedelmű családokéhoz, mint a közepes anyagi körülmények között élőkéhez. Egy példa: a tíz legjobb jövedelmű család hétköznapon 55-ízben evett egy tál ételből álló ebédet és 12-izben kétfogásosat. A tíz legrosszabb jövedelmű család ebédje 57-izben volt egyfogásos, 19-izben kétfogásos. A tíz közepes jövedelmű család 32-ízben evett ebédre egy tál ételt, 34-ízben két tál ételt. Bizonyitékul álljon itt néhány pestkörnyéki étlap

A gyerek apja asztalos, nyolc testvére van, ezek közül négy keres, anyja is jár dolgozni házakhoz. Egy személyre átlag havi 58 pengő esik.

Heti étlapja

Egy közepes állapotú család, egy személyre körülbelül havi tizennyolc pengő esik. Apa külön el, anya mosónő. Étlap:

DECS KÖZSÉG (Tolna megye, Sárköz) lakossága két egymástól élesen különböző csoportra különíthető.2 Az egyik réteget teszi a protestáns őslakosság, mely könnyü pénzért jutott földhöz pár év tizeddel ezelőtt a Duna ármentesítésekor felszabadult területeken. E gazdag, egykéző réteg, melyben egyes családok napokig tartó lakodalmakat ülnek s ahol nem ritka az olyan gazda, akinek 40-50 inge van, éles elkülönültségben él a bevándorlott katolikusok mellett. Ezeknek természetesen nincs nagyobb birtokuk, az egyke se ritkítja soraikat, életnívójuk pedig messze elmarad a protestáns őslakosság paraszti fényűzéseí és sokszor már dekadens passziói mellett. E réteg soraiból került ki az az 53 család, melynek étlapiáról a katolikus iskola tanulói beszámolnak. A beszámoló nem túlságosan vigasztaló, de aránylag még mindig elég jó viszonyokra mutat. Az 53 családnál 36-ízben ettek húst, ötizben ez a húsétel csirke, tíz alkalommal sonka, nyolc alkalommal szalonna, hét esetben kolbász, illetve "kalbász", ahogy a gyerekek írják szájukíze szerint. Huszonhétízben fordul elő főzelékféle, fel tünően kedvező számmal (hétízben) szerepel a salátafogyasztas. Levesek terén itt is, mint mindenütt a kruxnpli a "legnépszerübb", 46 leves közül 26 krumplileves. Százalékosan az összes fogyasztott ételek 15 százaléka hús, 19 százaléka leves, Iz százaléka fozelekfele, 7 százaléka tészta, 45 százaléka kenyér. Jelentős szegenysegre mütat, hogy a fogyasztott kenyér 75 százaléka és két gyereknél fordul elő naponta kétszer az üres kenyér minden nélkül reggelire és ebédre, illetve reggelire és vacsorára. Az 53 gyerek közül kettő semmit sem reggelizett a felvétel napján. Ezek egyikének beszámolója így fest: "Mit etem tegnap? Reggel semit. Délben borsoskalácsot. Vacsorára pedig káposztát."

BUDAÖRS az egyetlen a hét vizsgált falu között, melyből a gye rekek kielégítő étlapról számolnak be. A dolgozatok locsognak, mellé beszélnek az ebédeknek és a vacsoráknak. Megemlítik, hogy ezt vagy amazt az ételt szeretik vagy éppen nem szeretik, arról beszél nek, hogy azért nem uzsonnáztak, vagy tízóraiztak, mert nem voltak éhesek, pletykálkodnak az ízlésükről. Egyetlen egyszer sem fordul elő, hogy arról emlékeznének, mint a tardi gyerekek mind egyike, hogy valami "drága, osztán nincs rá pénz". Viszont annál többször az ilyen kitételek: "mamám tízórait tett a táskámba egy darab zsíroskenyeret. Ezt nem szeretem, de azért megettem" vagy tíz órakor ettem egy jó nagy darab zsíroskenyeret és egy tányér befőtt ringlót". Ha maguk az adatok nem beszélnének egy szinte polgári jómódról, már ez a locsogás, pletykálkodás is, a szeretem nem szeretem kérdésének a pedzése is elárulná, hogy e helyütt nincs baj a gyerekek ebédjével, vacsorájával, de tízóraijával és uzsonná jával se. Van olyan gyerek, aki málnaszörpöt ivott a vizsgált napon, kettő is van, aki narancsot evett, akad, aki nem találta elég édesnek a kávéját és több cukrot tett bele. Sőt olyan is, aki tíz üllért kapott a "mamától", hogy valami nyalánkságot vegyen rajta magának.

Róth Róza "Mit ettem tegnap egész nap" címmel így ír: Reggel egy bögre kávét és kiflit, tíz órakor két darab zsíros kenyeret ettem. Ebédre paradicsomfőzeléket, amit nagyon szeretek és lekvárat nyaltam. Uzsonára nem etem semit mert nem voltam éhes. Vacsorára egy tányér rántott levest ettem."

Drixler T e r é z IV. osztályos elemísta kislány írja: "Reggel jó kávét ettem még akartam, de a testvérem is akart és neki hagytam. Istkolába szódavizet, kiflit és kolbászt vittem. Tíz órakor ezt mind megettem. Ebédre volt tejberizs. Ebből nem sokat ettem, mert nem volt jó édes. Akkor még zsíroskenyeret ettem. Uzsonnára is zsíros kenyeret. Vacsorára a gulyásból nem sokat ettem, mert nem szeretem." (A gyűjtő jegyzete szerint a család közepes anyagi viszonyok között él.)

Bokor Mária dolgozata, akit a gyűjtő a "szegények" csoportjába sorol: "Reggel kis bögrébe teát ittam és egy kis kenyeret hozzá. Tíz órakor egy nagy darab zsíroskenyeret ettem, mert nagyon szeretem. Ebédre sonkahúst ettem kenyérrel. Uzsonnára vajaskenyeret ettem. Vacsorára savanyútojást ettem és tésztát. A savanyútojást és tésztát nagyon szeretem."

Az első sajátság, ami e néhány szemelvényből is szemünkbe ötlik, hogy Budaörsön napi öt étkezés az általános, szemben a többi vizsgált falu leginkább napi háromszori étkezésével, mely télen sok helyütt csak kétszeri étkezésre csökken. Zsíroskenyér 65-ször fordul elő 57 gyerek étlapján, tehát átlag minden gyerek evett legalább napjában egyszer zsíroskenyeret. Jellemző a nagy nívókülönbségre, hogy például Decsen 53 család egynapi étlapja 243 fogást ("fogásnak" szamít a kenyér IS mas étel mellé) tüntet fel, Budaörsön Viszont 57 család egynapos étlapja 386 "fogásról" beszél. Ami annyit jelent, hogy Budaörsön a decsi gyerekeknél csak néggyel több gyerek 143 étellel fogyasztott többet. Szóval Budaörsön egy gyerek naponta átlag három tál vagy háromfajta étellel eszik többet, mint Decsen egy gyerek.

TOLCSVA az egyetlen község, melynek táplálkozási viszonyai úgy, ahogy megközelítik a budaörsi németek étlapjának szinvonalát. Össze hasonlitásképpen álljon itt egy táblázat, hogy egyes ételfajtákból mennyit fogyasztottak el Decsen, Tolcsván és Budaörsön körülbelül ugyanannyi (53-57) családnál.

De legjellemzőbbek e három falura a száraz- és a zsíros-, vajas-, lekváros- stb. kenyér fogyasztásának adatai

Decsen száraz kenyér előfordul 66-ízben, zsíros stb. kenyér 20-szor

Tolcsván száraz kenyér 74-ízben, zsíros stb. kenyér 14-szer

Budaörsön száraz kenyér 63-ízben, zsíros stb. kenyér 116-szor.

KÖTELEK KÖZSÉG Szolnokról harminc kilométernyire mu tatja még a legkedvezőbb viszonyokat a különleges helyzetű és falu számba alig vehető Budaörs mellett. A jász-kún-besenyő keverék nép a mult esztendőben aránylag egészen jól talált kereseti lehetőséget, kubikot a Tisza-átvágásnál, gátemelési munkáknál, egyebütt. A vi

szonyok, ha nem is rózsásak, de viszonylagosan, a többi falu állapotá hoz mérten kielégítőek. Ennek ellenére a tanító így ír: "teljesen kifogástalanul csupán egy gyermek, illetve annak a családja táplálko zik: egy zsidó kereskedő családja. Bár szegények, de változatos, tápláló, vitamindús étrendjük van." Viszont: "Abszolut nyomort is csupán alig néhány családnál állapíthatok meg: két napszámos földműves, egy iparos földműves és egy cigány családjánál (8%). A többség (90%) ha nem is helyesen, ha nem is kielégítően, de tűr hetően táplálkozik" írja Kádár Ágoston róm. kat. kántortanító, az adatgyüjtés mellé adott összefoglalásában. Az adatgyüjtés az anyagi állapot kategóriái szerint került csoportosítás alá. A vizsgált családok e szempont szerint négy, nagyjából egységes életnívójú csoportban mutathatók be. Ezek a csoportok: a tisztán a maguk földjéből élő gazdák; földműves-napszámosok kis földdel; OFB birtokkal, harmados kukorica földekkel; azok, akiknek egyáltalában nincs földjük, egyéb keresetük van; és azok, akik kis földjük mellett iparral vagy egyébbel foglalkoznak. E csoportok közül a két első, a maguk földjéből élő gazdáké és a kis földjük mellett minden munkát vállaló fóldműves-napszámosoké mutat sajátos jegyeket. Táplálkozási viszonyaikról álljon itt mindenekelőtt a tanító jegyzete

A csak a földjükből élő gazdák családjában a legnagyobb hiba, hogy főzésük egyhangú. Túlteng a húsétel, főzelék csak kevés, krumpli, káposzta, szárazbab, borsó nagyon ritkán akad. Gyakori a tészta leves-száraztészta összetétel. Nem _mindig főznek két tál ételt s ha főznek, az is egyfajta, mint a fenti példa mutatja. Módjukban állna jobban, változatosabban táplálkozni. Itt csakugyan elkelne a főzési tanfolyam, főzőkonyha lányoknak, fiatal asszonyoknak. A gyermekek táplálkozása az egyoldalúság ellenére kielégítőnek mondható, úgyszintén a gyermekek fejlődése is. Tejet rendszerint isznak mindennap.

Annál több kívánnivalót hagy hátra a földműves napszámosok csoportjának táplálkozása. A többség rendszerint csak egyszer főz naponta. Amelyiknek tehene van, ott még nincs nagy baj, de a többinél annál inkább. Ez kiüt aztán a gyerekeken is! Fejlődésük gyenge. A családok nagy része kukoricás vagy tiszta kukoricakenyeret eszik. Mulaszthatatlanul fontos lenne a gyerekek számára az iskolai tejellátás. Itt nem főzőtanfolyam kellene, hanem munkaalkalom, jó napszám! És főként gyors segítség a gyerekeknek!

Van azonban valami, ami közös mindenkinél : a cukor rettenetes hiánya! Feltűnő a zöldfőzelékek teljes hiánya! Egy családnál ettek sóskát, néhánynál zöldhagymát. Itt felvilágosítás, szoktatás kellene." Vizsgáljuk meg, hogyan csökken az ételek értéke az anyagi hely

zettel. Avizsgálatot az áttekinthetőség kedvéért végezzük a reggeliken. Eredmény: a rosszabb anyagi helyzetű családoknál a jövedelem csökkenésével egyenes arányban csökken a tej- és kávéfogyasztás, viszont a jövedelem csökkenésével növekszik a leves és a magában álló száraz kenyér fogyasztása. Míg a csak saját földjükből élő gaz dáknál a reggelik 33 százaléka tej, addig a földműves napszámosoknál tej csak a reggelik 12, százalékát teszi. A kávé a gazdák csoportjában 17 százalékos, a napszámosok csoportjában csak 5 százalékos szerepet kap. Ezzel szemben száraz kenyeret evett a napszámosok 33 száza léka, viszont a gazdáknál a száraz kenyér csak 10 százalékát teszi a reggelire fogyasztott ételeknek. A szegényebbeknél természetesen gyakoribb az olyan reggeli, mely az előző estéről maradt, így például (húsvét táján történt a felvétel) többször fordult elő a kocsonya mint reggeli. Mind a hét falu vizsgálatában nyert tapasztalatok arra adnak bizonyságot, hogy a tejfogyasztás bősége vagy soványsága jó mértéket ad a falu anyagi helyzetének és a táplálkozás szintjének becslésére.

CSUPÁN A TÉNYEK bemutatására, a kiszínezetlen, magukért szóló száraz adatok felsorolására szorítkozhattunk ez összefoglalás adott keretein belül. Az adatok felsorolásával és a kapcsolatok bemu tatásával, melyre ez alkalommal kevéssé térhettünk ki, a szociográüa feladata körülbelül véget is ért, hogy helyet adjon a szociálhigiéniá nak, mely a következtetéseket egészségügyi szempontból hivatott levonni és a gazdasági és egészségügyi politikának, mely az orvoslás módjait részleteiben is hivatott megállapítani. A kalóriabecslések közlésére felelőtlennek tartottuk volna kitérni, részint azért, mert a bevitt kalóriák megállapítása és értékelése a munkában fogyasztott kalóriamennyiség megállapítása nélkül kétes eredményeket adna; részint pedig azért, mert a dolgozat-étlapokban foglalt ételek elkészí téséhez használt anyagok kalóriabecslése, az anyagok megállapítatlan mennyisége miatt, jelentős hibák elkövetésére adott volna alkal mat. Nagyjában, Gortvay György megállapítása szerint "Az ételek nyilvánvalóan nem fedezik a kalóriaszükségletet. Egy 12-13 éves gyerek napi kalóriaszükséglete átlag 1800 kalóriára rúg, az adatok szerint elfogyasztott ételek pedig nagyrészt nem jelentenek többet napi 7-800 kalóriánál." ("Magyarország", 1935 május 16.)

Hogy egy-egy ilyen adatgyüjtés a jövőben jobb és vigasztalóbb eredményeket hozhasson, ahhoz az egész falusi életrend reformjára lenne szükség. Amig a termelés annyira egysíkú marad, mint ameny nyire egysíkú ma, addig az önellátásra berendezkedett, élelmiszer vásárlására sem anyagi sem lelki alkatánál fogva nem képes és nem hajlandó parasztságunk megmarad és meg kell hogy maradjon mai táplálkozási körülményei között. Egy-egy földreformszándék, mely földet esetleg juttat ugyan, de ezzel kezdeményezését már befejezett nek is véli, semmit sem segít. Mutatja, hogy éppen az OF B-földek terheivel birkózó parasztok sorsa a legnehezebb és asztala a legsze gényebb. A minőségtermelés ideája, mely időnként föl-fölmerül a javítani akarók gondolkodásában, talán egyetlen segítséget jelentene. De a reform, illetve átalakítás annyi jóakaratot és főként annyi mun kát és szakértést igényelne, amennyit ma még alig találhatunk hatá raink között. Eddig minden ilyen irányú munkának csupán a tudat lanság falán sikerült kis rést törnie és nem a tényekkel és lehetőségek kel számoló tudást megalapoznia. A kérdés gazdasági természetű alapjai csaknem olyan ismeretlenek, mint azok a módok, melyek a népi lélek ismeretében sikerrel találnák meg a hatás és nevelés útjait, és hiányzik a példa is, mely egy-egy kísérletben hazai éghajlatunk alatt bemutatná egy gyökeres és minden részletében átgondolt teljes reform lehetőségeit és eredményeit, akár egyetlen magyar falu kere teiben. Félő, hogy a lelkesedés a szándékban egyre tovább odázza a munkát a megvalósításban. Addig, ameddig akkorára nő majd a jobbágyi apáthia és minden szándékot lenéző közöny, hogy hiába fordul hozzá szándék és reform, legyen javító vagy rontó, gyökeresen segítő, vagy kényszerből kiegyező.

SZABÓ ZOLTÁN