Sok megbízható(nak tűnő) tanú visszaemlékezik arra, hogy látta a Sziklakórházban, ápolták is, és tanúi voltak halálának. Dobai Miklós például így ír :
Élete vége felé egészsége egyre romlott. Súlyos vesebaj gyötörte, mint egykor Gömbös Gyulát. Még hivatali idejében, sokszor órákig görcsökben fetrengett a dolgozószobában felállított kanapén, majd a görcsök elmúltával visszaült íróasztalához, s dolgozott tovább. Idővel kórházi ápolásra szorult, ami a front közeledtével egyre nehezebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták, Sopronkőhidára került, ahonnan már csak meghalni engedték haza. Budapest ostromát a Budán lévő Szikla-kórházában vészelte át, ott is halt meg, a Budai vár eleste után 1945. február 28-án. A szovjet megszállást lényegében nem élte meg. Eltűnt a magyar közélet egéről, melyet sokáig üstökösként világított be, ahogy eltűnt az élete során összegyűjtött - sokak szerint mesés - vagyona is. Sírja, nyughelye ismeretlen.
Korecz Katalin gróf Andrássy Ilonáról :
A grófnő mesélte annak idején kolléganőinek Budapest 1944 - 1945-ös ostroma idejéről a következőt: "A 'halott' felült. Erre az egyik beosztottja: 'Intéző testvér, a hulla inni kér!' 'Hát akkor adjon neki' - mondta Ilona." A beteg kapott inni és nem sokkal azután meghalt. A leírt szituáció igen jellemző volt a kórházban uralkodó állapotokra, illetve a grófnő talpraesett, közvetlen stílusára is. Szintén Andrássy Ilona mesélte korábban Korecz Katalinnak, hogy Kánya Kálmán volt külügyminiszter (1933-38) a Sziklakórházban halt meg az ostrom után, 1945 februárjában. Ez a tény már korábban ismert volt számunkra visszaemlékezésekből, kontrollforrásként megerősítésre került.
Persze vannak teljesen elképesztő, nyilvánvalóan valótlan "visszaemlékezések" is :
Sok szidást kapott, mesélte anyánk, mert a rábízott Kánya Kálmán, a valamikori külügyminiszter, beszámíthatatlanná válva mindig pucérra vetkőzött, jött a főnővér, Horthy Istvánné ellenőrizni, s többször úgy találta a miniszter urat, anyaszült meztelen. Ezt már mosolyogva mesélte anyánk, hogy ő rávágott a külügyminiszter fenekére, és sokadszorra ismét felöltöztette.
Horthy Istvánné, ahogy az közismert, 1944. október 17-től 1945 májusáig apósával tartózkodik német fogságban Weilheimben.
