"Lefeküdtem, olvastam, forgolódtam. Hirtelen felijedtem, valamit elfelejtettem, valamit elhagytam. Aztán mintha egy befüggönyözött ablakból egy gyerekhang ösztökélt volna, feltérdeltem és suttogva elkezdtem: Isten áldd meg a magyart. És jött a magyar rónáról a magyar szellő, beszökött a hotelszobába, leszárította verejtékező homlokomat, álomba ringatott."
Fájóan nagyon-nagyon keveset tudunk azokról a kiállásokról, amelyet a zsidó magyarok mutattak hazájukért, amikor épp üldöztetés volt a soruk - szinte Radnótin kívül mást nem is tudna mondani senki. Pedig ahogy Sándor György mondja a fenti idézettel kapcsolatban: nagyon sok Kabos Gyula van. Az egyik legtragikusabb történetet fogjuk most egy újabb mozaikkockával kiegészíteni, Szeles Erika történetét, aki tökéletesen megtestesítette az ifjúság mindenre elszántságát az 1956-os októberi napokban.
Az elképesztő kisugárzású lányról nemcsak az ismert Life kép, több egyéb kép, és mozgófénykép is fennmaradt, azonban a pontos eseményekről, amelyekben résztvett, jóformán semmi írott forrás. A közelmúltban rengeteget foglalkoztak vele, de ennek ellenére életéről is keveset, ellentmondásosat tudni. Édesapja, a már elvált Szeles-Schlesinger Sándor 1939-ben kötött házasságot, és 1951-ben nyilvánították holttá. Sok eseményről sok emlék látott tehát napvilágot, azonban az egyik legfontosabbról, a Rádió ostromáról, amelyben hihetőleg résztvett, nem esett szó. Pedig a Szabad Magyar Rádió 1956. október 30-i számában, egy névtelen írótól jegyzett cikk szinte egészen biztosan őróla szól. A cikk hangvétele, lelkesedése a lány kisugárzásához pontosan illő, ugyanazokat az érzéseket, kíváncsiságot ébreszti fel, mint amit később a Life magazin dán fotósában. Az írás már ezért is fontos adalék, és tovább emeli értékét, hogy dokumentarista módon, nagyon pontosan ismerteti a rádió ostromát. Furcsa egyébként - és megint a kutatás aprólékossága és fontossága jelenik meg -, hogy ezt az említett cikket az 1956 a sajtó tükrében című 1988-as kiadvány is közli, eddig nem kapott nagyobb nyilvánosságot.
Szeretnék beszélni Veled és megszorítani a kezed, megtudakolni, hogy hívnak és honnan kaptad az erőt arra a forradalmi bátorságra, mivel mindannyiunkat elámitottál. Kedden este láttunk először a Rádió előtt a tüntető tömegben, amikor azt követeltétek, hogy olvassuk be a forradalmi ifjúság követeléseit. És lntegettetek nekünk, akik tehetetlenül álltunk az ablakokban és arra kértetek, segítsünk nektek belülről. Kötve volt a kezünk. A Rádió akkori vezetői mereven elzárkóztak minden olyan közlemény nyilvánosságra-hozatalától, amelyet nem felülről diktáltak. Küldöttségeiteket alig fogadták, alig álltak velünk és veletek szóba és természetes hallani sem akartak a nép követelésének elsmeréséről.
Csak így nevezhetlek: Vöröshajú Lány. Arcod izzott a haragtól, mikor győztesen törtél be hozzánk. De el kell végre mondanunk mindenkinek, a harcot nem ti kezdtétek. Itt voltunk benn a rádióban hallottunk és láttunk mindent. Követeléstek egyre hangosabbá vált, mi bent igyekeztünk rávenni a vezetőket az ifjúság pontjainak beolvasására. Nem. Ehelyett ők Gerő Ernőt kapcsolták össze a studióval s nyilvánosságra engedték az utóbbi idők egyik legszégyenteljesebb beszédét.
A tüntetők - és közöttük te is - háborogtak e minősíthetetlen beszéd hallatán. Követeltétek az ilyenfajta adások azonnali megszakítását és ekkor a Rádióban tartózkodó államvédelmi alakulat könnybombákat dobott közétek. Es a bombazápornak nem lett vége. lgvekeztetek behatolni az épületbe és akkor az államvedelmieket szuronyrohamra vitte az alakulat parancsnoka. A Bródy Sándor utcai rész második emeletén áltunk (sic), hallottuk az első sebesült sikolyát akinek a gyilkos szuronyt a testébe mártották. És utána riasztó sortüzek hangzottak. Aztán a fegyvercsövek az ég felől ellenetek fordultak. Megkezdődött a halál aratása.
Kiáltoztunk és megfogtuk az államvédelmiek kezét, hogy ne lőjenek. De a kitermelt kaszt elvakultsága ekkor már nem ismerte a határt. És akkor ti is fegyverhez jutottatok. Nem tudtuk hogyan, hiszen bennünket is bezártak a szerkesztőségi szobákba. Megkezdődött az ostrom. A forradalom első és egyik legynagyobb ostroma. Éjfél már jóval elmúlt. Félhárom lehetett, amikor behatoltatok az épületbe..Te jöttél elől, te, Vöröshajú Lány. Arcod a csata izgalmában égett. Egyik kezedben a mi drága nemzeti színű zászlónk lobogott. A másik kezedben a Szabadság fegyverét tartottad.
Mi, akik akkor láttunk téged, soha nem felejtünk el.
Egy nemzet szabadsága lángolt benned.
Bár úgy hozná a sors, hogy harcaidat mind ilyen győzelemmel harcold végig, Hogy megismerhessünk téged, megszoríthassuk a kezed, és megköszönjük neked a Szabad Magyar Rádiót.
Beethoven: Egmont. Furtwú¤ngler - II.
Szeles Erika halotti anyakönyvi kivonata, 1956. november 12-i bejegyzés.
