"Mi, akik akkor láttunk téged, soha nem felejtünk el. Egy nemzet szabadsága lángolt benned.
Bár úgy hozná a sors, hogy harcaidat mind ilyen győzelemmel harcold végig, Hogy megismerhessünk téged, megszoríthassuk a kezed, és megköszönjük neked a Szabad Magyar Rádiót." - idéztük nemrég a Szabad Magyar Rádió cikkíróját. A Vöröshajú Lány, valahol az égi magasban megérezte hogy írtunk róla. A tegnapi postánkkal beérkező
Magyar Szemlében Jásdi István családi emlékei között feltűnt ő is - immár csak holtan. Jásdi édesanyját, Gajárszky Magdolnát versre ihlette a tragédia. A vers szövegében előforduló tényszerű adatok mellett az érzésvilág ugyanaz, amelyet az előzőekben láttunk, az azonosság itt is kétségtelen.
