Nem örökítjük meg annak az állítólagos ismeretterjesztő portálnak a nevét, amelynek szerzője képes volt leírni azt, hogy egy milleniumi emlékművet a szlovákok bosszantására állítottak a magyarok - az állítás mintha csak egy korabeli cseh-orosz-pánszláv propagandafüzetből ugrott volna ki. Lássunk inkább egy példát, hogy mivel is "bosszantották" a magyarok őket, annak apropóján, hogy megint kavarognak a dolgok a nyelv körül Szlovákiában például a Himnusz fordítása kapcsán.

Glósz Miksa Gyakorlati tót nyelvtan című kötete több kiadást is megért, a legutolsót az 1910-es években. Ebben, a 193. oldalon található egy Szózat fordítás Mácsay M. tollából.

Talán feltűnik rögtön az első sorban az Uhor kifejezés. Mi ez? Hiszen tudjuk, hogy Magyarország szlovák neve Madarska.

A régi Magyarországon - minden más állítással ellentétben - tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy az ország többnemzetiségű. Az ország állampolgárai egy egységes politikai nemzet, a Gens Hungarica tagjai mint állampolgárok, ehhez kell hűségesnek lenniük. (Felhívjuk a figyelmet, hogy ez nem azonos a Hungarus-tudat történetével) A közösség, pontosabban az állam, ami ezeket összefogja, Hungária: és ennek "magyar ajkú, tót ajkú" lakosai egyéni szinten minden jogot megkapnak ettől az államtól. Ezt az alakulatot nevezzük szlovákul Uhorskónak - és nem csak szlovákul.

Ezen a délszláv usztasa híradón is éles a megkülönböztetés, 1941.

A nehézségek éppen 1868-71 után kezdődnek, amikor egyértelművé válik, hogy hivatalosan a csehek kimaradnak a Monarchia vezetéséből. 1861 után egyébként kifejezetten jól alakul a viszony magyarok és nem magyarok között a történelmi területen: kifejezetten sok a barátkozás, érdeklődés történt, ennek szép, nagyvonalú példája az Eötvös-féle oktatási törvény. 1871 után azonban, amikor már egyértelmű lesz a csehek számára, hogy nem lesz trializmus, a cseh elit nekikezd a Monarchia tudatos rombolásának az orosz pánszlávval karöltve Az Eötvös-törvénnyel visszaélve állam- és magyarellenes propagandát folytatnak az iskolákban. A cél nyíltan csak 1916-tól, a hírhedt "Detruisez l'Autriche-Hongrie" röpirattal lesz egyértelmű, azonban az állam létének megkérdőjelezése az első pillanattól fogva jelen van. Nemzeti jogokat követelnek, kollektíven, a Monarchia egységes eszméjével homlokegyenesen. Az 1907-es Apponyi-féle népiskolai törvény - amellyel még fogunk foglalkozni - ezeket a tendenciákat fékezendő alakul ki, de már későn.

Tehát az ország, amelyre a szlovák fordítás hűséget kér ez a többnemzetiségű Magyarország, mint állam, és semmi esetre sem egy etnikai Magyarország, amely logikusan az asszimilációt is elvárná.

A választ 1918-ban megtudtuk.