Néha nehéz indulat nélkül kezelni bizonyos témát, mivel a gonzó "újságírás" "ismeretterjesztő" - értsd: egy régi történelmi eseményt aktuálpolitikai indíttatással átmázolva, az igazság teljes mellőzésével elmondani - cikkei már a legelemibb forráskutatást is mellőzik. De legalább ma is tanulunk valamit, mert a következő példának azonban legalább egy pontban igaza van: a lisszaboni földrengés valóban megváltoztatta a történelem menetét, csak nem úgy, ahogy a cikkíró képzeli.

Ezt az eseményt Szuhay-Havas Ervin a "XVIII. század Hiroshimájának" nevezte, nem is sok költői túlzással. Lehet hogy nem is véletlenül jutott eszébe ez a hasonlat, ugyanis azok a folyamatok, amelyek Hiroshimával záródtak, valahol itt is, 1755. november 1-én kezdődtek.

A Convento do Carmo mementóként meghagyott romjai. A szerző felvétele

Az elképesztő méretű földrengés és az azt követi szökőár a mai Praca dos Restauradores-ig, az Újjáépítők teréig elmosta a várost, negyven kilométeres körzetben dőltek össze épületek - többek között az összes mecset, amely a mór uralom alatt épült.

A légifelvételeken ma is pontosan látható, hogy meddig húzódott a víztömeg. A letarolt helyen széles egyenes utcák, sétányok, gyönyörű későbarokk épületek láthatóak. Mindez egy ember szellemi alkotását, ízlését tükrözi vissza - a cikkben emlegetett Oeiras grófjáét a majdani Pombal márkiét.

Pombal márkijának negyvenméteres szobra a róla elnevezett, Lisszabon egyik legszebb és legnagyobb terén. A szerző felvétele.

Demokráciákban diktátoroknak ritkán jár ki ilyen dicsőség.

A márki a rá váró helyzetben tökéletes válságmenedzserként viselkedett. A hedonista József király helyett szinte régensként, kormányzóként vette át a hatalmat, a híres három mondattal - enterrar os mortos, cuidar dos vivos e fechar os portos (temesd el a holtakat, óvd az élőket, zárd le a kikötőket) - kezde Portugália kevés sikeres válságmenedzseléseinek egyikét. Többé-kevésbé sikeresen -a korabeli higiéniai viszonyok mellett - meggátolta a járványok kialakulását, elfojtotta a katasztrófát kihasználni akaró bűncselekményeket - ez lenne valószínűleg az emlegetett kényszermunka meg hatósági ár. Világlátott emberként - Londonban és Bécsben is élt, innen hozza második feleségét, Daun grófnőt - időszerűnek látta az alkalmat az iskolázottság növelésének, a különböző, a XVIII.. században divatos tudományoknak állami szintű támogatására. Bécsi éveiből hozta ízlését és ezért bízta meg Carlos Mardelt, Martell Károlyt, akire sokan mint magyarra emlékeznek, hogy Eugenio dos Santos építész 1760-as halála után átvegye az újraépítési munkák irányítását.





Az abszolutizmus híveként felszámolta az inkvizíciót - az emlegetett "ellentmondók nyilvános kivégzésében" például utoljára egy jezsuita papot, Gabriel Malagridát égettek meg 1761-ben, hejh, ha a cikkíró ezt tudta volna! A jezsuiták ellen folytatott kegyetlen hadjáratának egyébként volt egy magyar áldozata is, Fáy Dávid, aki Paraguayban működött. A brazil kormányzó - egyébként "véletlenül" Pombal testvére - kincsharácsolással, rabszolgakereskedelemmel, korrupcióval vádolta meg az ottani jezsuitákat. A katonaság összeszedte őket majd Portugáliába szállították a foglyokat, a Szent Julián erődbe. Fáy Dávid itt halt meg, utolsó szavaival őreitől kérve bocsánatot ha megbántotta volna őket.
Többször diplomáciai konfliktusba keveredett természetesen az egyházi állammal, mivel szemrebbenés nélkül hajtotta végre válságmenedzselő intézkedéseit, és abszolút nem érdekelte, ha az egyházi vagy nemesi érdekeket sért. XIV. Benedek majd XIII. Kelemen - úgylátszik nehéz időket hoz a Benedek név - nagy türelemmel és diplomáciai érzékkel kezelték a helyzetet. Pombal hat új püspökséget hozott létre minisztersége alatt - közben személyesen eléggé rokonszenvezett a különböző kálvinista irányzatokkal, sőt angol mintára még nemzeti egyház létrehozásán is gondolkodott.
Bevezette az állampolgári jogegyenlőséget, rendőrséget, közhivatalokat szervezett. Gazdasági tevékenysége is sokrétű - a Douro vidékéről származó portóit az ő ötlete tette világhírűvé: legyen exportcikk!

A (80 éves) márki 1777-ben távozott posztjáról, munkájának semmi köze nem volt a portugál gyarmatbirodalom gyengüléséhez, az oda vezető okok csak jó harminc évvel ezután alakulnak ki. Azonban maga a földrengés hatása az ami tovaterjed, sokkal távolabbra, mint a fenti térkép mutatja, mai életünket is meghatározóan. A felvilágosodás - amit ki tudja meddig érdemes még így nevezni - korabeli főszereplői, élükön Voltaire-rel, a rettenetes katasztrófa láttán kezdik megfogalmazni azokat a nemcsak szélsőségesen vallás- de már hitellenes filozófiai alapvetéseiket, amelyek már csekély harminc év múlva a rettenetes kényszerképzetekkel terhelt jakobinus diktatúrához, a Cloots-okhoz, "Jézus Krisztus személyes ellensége"-hez vezettek. "Isten halála" már ekkor megjelenik mint tétel, az emberről lekerül "Isten saját képmása" mint védjegy. Nem nehéz már ezek után a nekünk nem tetszőket először nemzettársi, legvégén emberi mivoltától megfosztani, aztán elpusztítani. A jakobinusoktól kezdve a náci fajelméleten át a kommunista osztályharcon keresztül a libertáriánus anarchokapitalizmusig máig mind ezeket az attribútumokat használja és ezekkel építi ki saját kényszerképzetekeit.
Pombal márkijának eléggé nehéz helyzetet kellett kezelnie, és kora embereként viselkedve, az akkor hárommilliós országban százezer halottat követelő tragédiát követő újjáépítést sikeresen hajtotta végre. Máskülönben nem állna negyvenméteres szobra érintetlenül 1934 óta mostani helyén.