Tropisch Nederland

A képek az amsterdami Tropenmuseum kiadványaiból illetve a Tropisch Nederland (Trópusi Hollandia) című 1940-es filmből származnak.
A film különös értékét adja hogy szinte valóban pár pillanattal a német invázió előtt mutatták be , így a legutolsó leghitelesebb krónika a holland gyarmatbirodalom végéről.

A jelenleg zajló vitában az "integrációról" természetesen nem keresnek az érintettek példát a múltból - nemcsak kényes politikai, hanem szakmai okokból sem. A most következő két bejegyzésben egy olyan példát mutatunk be, amelyet - éppen a témára való tekintettel - sok képpel és viszonylag kevesebb szöveggel fogunk illusztrálni. A történet maga jól megmutatja azt, amiről már szóltunk - a történelmet a horizontális globális eseményfolyamában a vertikálisan kiemelt egy eseménnyel együtt lehet csak kezelni. Külön-külön semmi értelme.
Az indonéz térséget a XVI. század folyamán a Holland Kelet-Indiai Társaság hajósai kezdték felfedezni maguknak, kiszorítva a terület első portugál gyarmatosítóit. A század folyamán, a Timor vidék kivételével a terület először a társaság közvetlen kezelésébe, majd a holland állam deklarált gyarmati státusába került. A holland gyarmati szervezet kiépítésében többek között a magyar Jelky András résztvett, a valóban létező Peter Albert van der Parra kormányzó megbízásából - ha talán nem is minden kalandjával pont ugyanúgy, ahogy Hevesi Lajos megírta. A gyarmatbirodalom - a Trópusi Hollandia - része lett az ekkor még jelentéktelennel tűnő Molukka szigetcsoport is.

Holland - India térképe. Részlet a Tropisch Nederland című filmből. Az 1940-es csodálatos film a szó szoros értelmében a holland gyarmati uralom utolsó napjaiban készült. Büszkén említi : a gyarmat 76-szor nagyobb az anyaországnál.

Természetesen a képek nem mutatják a gyarmati akciók erőszakosságát, embertelenségét. A Holland gyarmatosítás fekete könyve sem véletlenül kezdődik azzal a mondattal: "Láttuk a füstöt a völgyből, tehát a holland katonaságnak ott kell lennie". A korban tökéletesen egyértelmű volt: csak a fehér ember számít, mindenki más minimum gyámoltalan, segítségre szoruló lény, több-kevesebb eséllyel arra, hogy eltanulja a magasabb életformát.
Valójában azonban mégsem gondoljuk, hogy a holland gyarmati múlt olyan súlyos pszichés törést okozott volna a szigeteken mint mondjuk a német és szovjet megszállás Lengyelországban, Ukrajnában vagy akár Magyarországon - lesz ami ezt szerintünk nagyon jól bizonyítja majd. A hollandok "liberalizmusa" - amely a valóságban inkább nemtörődömség, a másik iránti érdektelenség - nagyvonalúan megengedte az olyan tevékenységeket amelyek nem okoztak - főleg anyagi - érdeksérelmet. A holland jelenlét pozitív hatásai is egyértelműek, a szigetek életszínvonalát, közegészségügyét a gyarmati beruházások fejlesztették.

Az itt látott szinte idillikus állapotnak 1940-ben vége szakad, amikor a német invázióval a holland anyaország nagyon, a japán invázióval pedig elérhetetlenül messze távolodik. A japán invázió gyorsasága nagyon aggasztó volt, hiszen akárcsak a Szovjetunióban, az elején nem találkoztak a japánok bármilyen ellenszenvvel, hiszen elnyomókat üldöztek el. Az emigráns holland kormány mindent megígért Indonézia lakóinak, ha harcolnak a japánok ellen, az indonéz függetlenségi erőknek azonban nem kellett sok támogatás, a saját szigetvilágukat ők ismerték jobban. A sarokbaszorított holland kormány egyik ígérete volt - természetesen a betartás szándéka nélkül - a molukkaiak függetlensége.
Nem is sejtették még ekkor, hogy ez évtizedekkel később milyen elképesztő eseményekhez vezet majd - magában Hollandiában.