A kötet elő-és utószava már nagyon elgondolkodtató, nem feltétlenül értjük ugyanis, miért is fontos különböző aktuálpolitikai deklarációkat tenni egy történelemkönyvben, azonban az előszó utolsó részében máris előkerül egy sokkoló dolog. A szerző komolyan vette, forrásként használta Vas Zoltán Horthy című művét. Ezt a kötetet, amelynek már az előszavában Vas nem átallja leírni, hogy nem ad forrásjegyzéket azok nagy számára hivatkozva, egyszerűen nem lehet forrásnak használni. Tartalma alapvetően célzottan félrevezető, célja a kormányzó teljes diszkreditálása, azonfelül - meglepő módon - a könyv több mint fele a magyarországi munkásmozgalom kommunista nézőpontból való ismertetésével foglalkozik, nem Horthyval.

Sokkal szomorúbb és súlyosabb dolog azonban, hogy a könyv olyan felületességről tanúskodik, illetve olyan alapvető téves tényinformációkat közöl, amely egyszerűen megengedhetetlen. Csak egy véletlenszerű csokor mindből - természetesen mindent leellenőriztünk a francia szövegben, ismételjük, itt nem fordítási hibák következnek.

A 26.oldalon említi Horthy Zoltánt, abban az évben meg is halt volna amikor született. Eltekintve attól, hogy blogunkon többször foglalkoztunk vele, a 44. oldalon, Horthy esküvőjén érdekes módon élve és virulva felbukkan. Kissé elgondolkodtató felületesség.

A 31. oldalon arról van szó, hogy kisajátítják a haditengerészetet a magyarok, magyar nyelvtudás nélkül nincs előrejutás, a horvátoknak teljesen lehetetlen volt enélkül bármi. Ha elvonatkoztaunk attól a ténytől, hogy első magyarként Horthy maga volt a flotta parancsnoka, az őt megelőző Maximilian Njegovan pedig horvát, a flotta vezényleti nyelve a német volt (Horel maga is írja később), így megállapítása teljesen értelmetlen és valótlan.

A 33. oldalon írja: A szerb-horvát nyelv "horvát változatának megtanulása" azért cél, hogy a dalmát tisztekkel kommunikáljanak A dalmát nyelv azonban, amelynek utolsó anyanyelvi képviselőit a kilencvenes évek jugoszláv háborúiban sikerült meggyilkolni, neolatin nyelv, az olaszhoz hasonló.

A 62. oldalon arról van szó, hogy az 1915. május 23-i támadáskor Horthy személyesen gyilkolt volna le olasz hadifogoly tengerészeket. Ez is Vas Zoltán "forrásmentes" munkáiból ered, értelemszerűen semmi alapja sincs, a K. u. K. haditengerészet (általában a haditengerészet) az első világháborúban abszolút lovagiasan viselkedett. A kevés számú kivételről - amelyet szinte mindig antant oldalról követtek el - például Colin Simpson könyve, a Lusitania elsüllyesztése és a belőle készült tévéfilmsorozat jó forrás.

A 98.oldalon előkerül Horthy magyar beszéde, amely magyartalan, rossz akcentusú lett volna. Eltekintve attól, hogy erről szemtanúként az idétlenül, unintelligensen fogalmazó Prónay Pál, valamint a germanizmusokkal terhelten, szárazan beszélő Garami Ernő ír csak, Horthy Miklós beszédéről rengeteg felvétel maradt fenn, ezeken semmi akcentus vagy magyartalanság nem hangzik. A kormányzó kiválóan beszélt angolul, németül, franciául, olaszul, horvátul, német és francia beszéde kifejezetten magyaros akcentusú. Idősebbik fia, Horthy István beszédén figyelhetünk meg erős raccsolást, azonban ez nem más, mint az udvari magyar, amin Ferenc József és Habsburg Ottó is beszélt.

A 142. oldal Dino Alfieri 1936. január 18-án mondott volna egy "revizionista" beszédet az olasz kortárs művészet kiállításán, amit a román követ, B. Grigorcea dühében ott is hagyott. A kiállítás megnyitója január 28-án volt, a korabeli lapokban a beszéd teljes szövege meglelhető, részlete a Luce filmhíradóján meghallgatható. Semmi revizionizmusról nincs szó benne.

A 248. oldalon Zöldi Sándor csendőrtisztről van szó dr. Zöldy Márton helyett. Ha a szerző őt Zöld Sándor belügyminiszterrel keveri össze, a felületesség annál elképesztőbb.

A 295. oldalon szó van arról, Portugália 1943-ban belépett volna háborúba és bezárta volna budapesti követségét. Egyik sem igaz tényszerűen, sőt, a portugál követ és ügyvivő tevékenysége közismert (kellene legyen)
Fárasztó lenne felsorolni csak a többi hibát, prekoncepciót, felületes értékitéletet. Nem tudni francia oldalról ki lektorálta a könyvet, de különösebben nem is fontos. Nem véletlen talán, hogy forrásaiban a mindmáig toronymagasan legjobb Horthy Miklós kötet, Bencsik Gábor történetíró Horthy Miklós című műve nem szerepel.



Ugyanez a francia történészi kör nemrégiben megjelentetett egy könyvet Edvard Benesről, amelyet reményeink szerint minél hamarabb szintén recenzió alá vehetünk.Antoine Marés Benesről szóló könyvének már a címe sem ígér sok jót: Edvard Benes: Dráma Hitler és Sztálin között. Vajon arról, hogy Benes fizetett szovjet ügynök volt, lesz szó benne?