Vallásoktatás és modern szabadság. (1919)
Egyre hangosabb lesz bizonyos lapokban a követelés, hogy az iskolából szám?zni kell a vallásoktatást, s hogy az erkölcstannak materialista alapot kell adni. Ezt laikus erkölcstannak hívják, s a doktrinér felvilágosultságnak azon thézisei közül való, melyek a jobb, erkölcsösebb és szocíálisabb érzés? ifjúságot, azt a megsóhajtott, jobb új nemzedéket Isten s Krisztus nélkül akarják a világba állítani.
Hogy az ilyen doktrinér, sokat vitatott, sehol be nem vált, azaz hogy nagyon is rosszul bevált elméletieskedésnek a gazdasági fejl?déshez s haladáshoz semmi köze, hanem hogy ez rajta csak ballaszt s lekívánkozó vendégoldal, azt külön hangoztatnom felesleges.
Ha a laikus erkölcstan törvénnyé válnék, akkor a hatalom, legyen az akár népkormányi minisztérium, akár parlament, alaposan elvetné a sulykot, .s olyasmit tenne, amihez egyáltalában sem mint hatalomnak, sem mint a szabadságok alapján álló intézménynek joga nincs. A hatalom ugyanis az esetben azt tenné, hogy válogatna a különféle filozófiai szisztémák közt s kiválasztaná épen a monizmust, elvetné a tiszta világnézetet s helyébe állítaná a materialista szisztémát, csinálna ennek a kiválasztott gondolatiránynak védelmére törvényt s a törvény erejében s óltalma alatt bevezetné ezt a lelkek imperátorává kikiáltott kisistent az iskolába, hagy ezentúl az ? képére s hasonlatosságára gyúrassanak a fiatal agyvel?k, alakíttassanak a fogékony szívek, formáltassanak a jellemek. Aki pedig nem hódol be s más hatalmasságnak engedelmeskedik; azt a törvény sújtja, a gyerek megbukik, a szül?k megsínylik s az államhatalom rájuk süti a kegyvesztés bélyegét. ~
Tehát egy világnézeti bálványról s annak esetleg törvény fitján követett megvallásáról volna szó. Hogy is csinált ehhez valami hasonlót régen Nabukodonozor császár ?felség

 ? is felállíttatott egy bálványt s kiadott parancsot, hogy amely órábán hallják a nagy zenebonát, a harsonát, sípot, dobot és citerát, leborulva imádják az új istent ; ha pedig valaki nem imádja az arany képszobrot, az bevettetik a tüzes kemencébe. A dolog ugyanaz, de más-más kiadásban ; az egyik régi Babilonban, a másik ÍTj-Babilonban játszik le. A kérdés azonban ngyanaz, t. i. hogy mily világnézet alá álljunk be magunk s állítsuk bele gyermekeinket i

 Aki pedig err?l rendelkezni akar, az a régi Nabukodonozor helyett a modern miniszter, vagy mint sípos, dobos és citerás : az újságíró.
De hát hivatott-e a hatalom embere - mert végre is ebbén csúcsosodik ki a régi s az új állam is - hivatott-e arra, hogy döntsön nemzedékek világnézete felett, hogy döntsön arról, hogy theisták vagy monisták, keresztények vagy pogányok legyün

 Ha valahol van értelme a gondolat- és lelkiismeret-szabadságnak, akkor mindenekel?tt a nevelésben kell annak érvényesülnie. Ha a világnézeteknek szabadságuk van, s azt semmiféle államhatalom nem korlátozhatja s azt nem is akarhatja, hiszen ezt hirdeti az egész modern állami berendezkedés : akkor els?sorban szabadsága lesz a világnézetnek a nevelésben s a népoktatásban. Ha azt mondjuk, hogy ez az állam kiLárólagos területe, akkor hiába beszélünk szabadságról, hiszen monopóliumot biztosítunk egy irányzatnak a többinek kizárásával; s állami kényszert alkalmazunk a gondolatés lelküsmereti szabadságot leginkább követel? tevékenységgel, a neveléssel szeinben.
Igy lesz az állam világnézetnek kiváltságos s monopóliumos hirdetójévé, így lesz a lelkeknek hatalmi irányítójává~ és formálójává, s nincs szabadság vele szemben, mert hát így akarja a törvény. Ugyan nem így volt-e az Nabukodonozor öfelsége alatt i

 1
Tekintsük már most meg azt, hogy hivatott-e az állami hatalom arra, hogy világnézetet adjon ; van-e kvalifikációja arra, hogy az ember bels? lelki világa s annak irányítása fölött - hogy arról, hogy mi igaz, mi nem, hogy a lelküsmereti világban mi követend?, mi nem, - döntvényeket adjon, hogy r~üljön hatalmi szervezetével a lelkivilágr


Mondhatja talán, hogy a laikus morál az ? világnézeti meggy?zödése s az ? filozófiai alapja. Helyes ; legyen neki, amilyet választ ; de azt tartsa meg magának ! Mondhatja azt is, hogy az igazságnak, melyr?l meg van gy?zódve, propagandát'csinál. Teheti azt is, de nem törvénnyel és semmiesetre a gondolatszabadság elnyomásával. Gondolatszabadságot vallani s a közoktatásba a materializmust kényszerít? törvénnyel behozni, nyilvánvaló hipokrizis. Mondják akkor inkább ki, hogy a népet vallástalanná akarják nevelni s a materialista világnézetet tSrvényhozói rendelkezéssel akarják az iskolákba behozni ; ez tiszta munka volna, s mindenki belátná, hogy ~z állam túllépte hatalmának határait s hogy szabadsága zsaraokeág.
De hát merné-e valaki a modern szabadságok alapján állvn ~egtenni az ilyen kijelentés

 Ezt senki sem meri ;~hanem ahelyett bujkál frázisok mögött, szépíti szándékait, magyarázza feladatait, szóval hímez-hámoz, de azért a nem pókhálós szemtí eriaber 

61 el nem eszkamotálhatja a kérdést, mely abbán áll, hogy van-e joga az államnak a gondolat- s lelküsmereti szabadság álkotmányos világában egy monista filozófiai rend~zeren álló erkölcstanftást behozni s ezáltal egy világnézetet patentirozni? Van vagy ninc

 Hic Rhodus, hic salta 1 Ezen se sip, se dob, se harsona, se trombita, sem a sok gerinctelen, hajlott derék és hát nem változtat.
Egészen más, ha a mai felfordult világban azt mondaná az állam, hogy amely szülö nem akarja vallásosan nevelni gyermekét, annak meg van engedve azt máskép nevélnie s vallásoktatásra nem j'aratnia. Próbálja ezt meg az állam, ha úgy tetszik neki, hogy fel kell szabadítania a lelküsmereteket a vallási kényszer alól ; de ne próbálja meg a másikat, hogy a «vallási kényszero helyett vallástalansági kényszert hoz be ; mert ez már nemcsak kényszer, de farizeizmus is lenne s karikaturája s paródiája mindannak a szabadságnak, mely nélkül bálványok elé kényszerülnénk s szabadsági látszatokkal zsarnokok ülnének nyakunkba.
Az sem segít a vallástaian erkölcs behozatalának jogcímein, hogy a vallás állítólag magánügy s fgy az iskolából kizárandó ; mert kérdem, hát a vallástalanság talán közügy s azérC az iskolába behozandó2 Ha a vallásnak állítólagos magánügyi jellege ürügy arra, hogy azt az iskolából szám?zzék ugyan mily jogon akarják oda a vallástalanságot átültetni~ Pedig err?l van szó : vallás helyett a vallástalanságra neveljen az iskola. A laikus morál ugyanis nem ignorálása, hanem tagadása az Istennek. Mert ha az Istennek az emberi élethez, nevezetesen az erkölcstanhoz nincs köze, ha nem szerepel benne mint alapja s célja az emberi életnek, akkor egyáltalában nem számít arra, s csak szúette darabja volna az ideológiai garniturának. Ilyennek akarják a vallásnak é18 Istené

 Ha ilyennek, akkor igazán bálvánnyá degradálják s butítják vele a népet.
A mi Istenünk nem ilyen, azért nem is bálvány, hanem szellem és élet, szentség és törvényhozó, er?, cél és boldogság 1 S ilyen iskolát akarunk, mely a hit alapjain állva er
kölcsre, életvalóságra s szociális érzésre nevelje a jöv? ifjúságát. Ezt az iskolát állítjuk a hit eszményei alá s a haladás s a tökélyesbülés végtelen perspektivái elé. Csak a szabadságot adják meg hozzá s tartsanak t?lünk távol elméleteket, melyek az államot a szabadságok hangoztatása mellett lelkek leny?göz?jévé tennék. Lelkekr?l a hatalom ne intézkedjék, világnézetek felett ne rendelkezzék, ha nem akarja közénk csempészni az állami mind~enhatóságot, mely a modern állam viszonyai s keretei közt a legelviselhetetlenebb autokráciává válnék.
Prohászka : Az Úr házáért.