A világválság kulcspontja az, hogy a kapitalista, az individualista termelési rend a haszon (profit) elõteremté­sén, kimunkálásán, nyugszik. Ezzel áll, vagy bukik. Ha hosszu idõn keresztül az egész v onalon enélkül kénytelen termelni, akkor elvesztette létalapját, nem fog fe.nnmarad­hatni és át fag kellenie h elyét adni egy olyan termelési rendnek, amely a termelési eszközõk köztulajdonbavétel mellett, nemzetközi irányitás és vezetés, tervszerü termels alapján dolgozik, kifejezetten haszon nélkül és a termelt ,javakat széjjelosztja Lzgyancsak tervszerü beosztás alap,ján.
Ismételve hangsulyozom, hogy nm az a kérdés, egyéni felfogás, világnézet, óhajtás alapján helyesnek, ki­vánatosnak tartaná-e ezt az, aki ezeket a sorokat olvassa, elérkezettnek tartja-e az idõt egy ilyen világrendválto­zásra. A kérdés az, hogy mi a valószinü végfejlemény akkor, ha a mostani világválság folyamata továbbra is igy terjeszkeddk és mélyül, illetve ha a kapitalista nagyállamok v;ezetõségei, kornányai, továbbra is a teljes összefogás, gyors és céltudatos cselekvés helyett csupán csak az idõt pocsékolják, gyerekesen üres és haszontalan konferenciá­kat, meg,beszéléseket tartanak minden praktikus eredrnény nélküa egyéves moratóriumokról, féléves hitelprolongá­ciókról, õszin:tén keresztülwinni nem is szándékolt leszere­lésrõl, farázeusi alapon beigért, de be nem váltott kisebb­ségi védelemrõl, hitel és bizalni krizisrõl, meg nem tárna­dási paktumokró.l, világbuzatermelés kontingentálásáról, elvben leszállitandó vámtételekrõ,l stb., st;b. anélkül, hogy tényleg a eselekvés fierére lépnének.
Ha az államok jelenlegi kormányai ké;ptelenek arra, hogy belátva a válság nagyságat, horderejét és bekövetkez­hetõ végfejleményét, a valóban gyors és energikus tényle­ges cselekvés terére lépjenek, akkor maguknak a népek­nek, a nemzeteknek kellene ezeket a cselekvésre képtelen kar;rnányaikat elkergetniök és helyükbe olyanokat ültet­niök, akik cselekvésre hajlandók és képesek. Feltéve ter­mészetesen azt, hogy a népességek tulnyomó többsége a ,jelenlegi kapitalista világrend alapján áll és kivánja annak fennmaradását. Mert most nagyon ugy néz ki, mintha az egészséges életfenntartási ösztön kiveszõben volna a kapi­talista polgári társadalomból. Ha pedig ez tényleg igy lenne, akkor hamarább játszotta volna eI szerepét a kapi­talista világrend az emberiség evoluciójában, mint azt még csak néhány évvel ezelõtt is elgondolni lehetett volna.
Hozzájárul végül még a válság fokozásához a 2-3 év óta bekövetkezett és növekedõben levõ orosz árukinálat, az u. n. dum,ping. Kezdetben c.sak az õstermelés keretébe tartozó árukkal, most már iparcikkekkel is. A megcsap­pant keres.lettel arányban m,ár nem áhló árukinálatot ez is növelte. Fokozta a kettõ közötti aránytalanságot és a meg­felelõ haszon nélkül való termelési kényszerüséget, fõ­képpen nyersolajban, gabonában és épületfában: Alább bõ­vebíben szándékozom kitérni az orosz du2nping kérdésére és általában Oroszországra. Ezuttal csupán annyit kiv ánok megjegyezni, hogy ez az orosz árukinálat, ha nem is egye­nes vonalban, de nagyban és egészben feltétlenül erõsen emelkedõ tendenciát kell hogr mutasson a következõ évek­ben. A világválságra vonatkozó diagnózis és prognözis szempontjá,ból tehát nagy mértékben száznbaveendõ tényezõ.
Mi a válság példátla!n fokozódásának, elterjedésének és kümélyülésének eddigi fejleménye? Mi a jelenlegi hely­zet szignaturája? Rohamosan, megdöbbentõ mértékben növekedõ rnunkanélküliség ugy az ipari, mint a mezõgaz­dasági munkásság körében; a velejáró fogyasztóképesség folytonos automatikus apadása; szük ségszerü takarékos­kodás az egész vonalon, ugy az államkormányok, közható­ságok, mint a magánosok részérõl, az evvel járó folytatola­gos elbocsátásokkal, személyzeti leépitésekkel, kényszer­nyugdijazásokk;al, állá.sbeszüntetésekkel, ami isnét csak a fogyasztás rovására megy. Ugy az elbocsátottak fogyasztó­képességének csökkenése, mint a beszerzendõ anyag meg nem vásárlása a kereslettel arányban neun álló árukinálat fokozását idézi elõ, következménye: a ki nem elégitõ ha­szonnal vagy éppen haszon nélkül való termelés, ugy az ipar, mint az õstermelés terén. A kereskedelem fokozatos pangása, visszafejlõdése. Hitelmegvonások, fizetésképtelen­ségek, kényszeregyességek, csõdök folytatólagos szaporo­dása. Vasut, hajózás, teherautomobilok, pósta, távirda for­galmának apadása. Az államok adóbevételeinek állandó csökkenése, az á;llamháztartások egyensulyának megbille­nése. Óriá.si költségvetési és zárszámadá!si hiányo.k (Angliá­ban lá0 Znillió font, vagyis több mint 4 milliárd pengõ, az Egyesült Államokban 1000 millió dollár, vagyis 6 milliárd pengõ). Általános bizanytaIanság, nyugtalanság, bizalom­hiány, elégedetlenség, elkeseredés. Növeli ezt természetesen az orosz szovjet részérõl állandóan és szünet nélkül bõsé­ges pénzzei táplált izgatás és propaganda. Ez a propaganda most má nagyon is termékeny talajra talál a nélkülözõ emberek millióinál. lragától értetõdõleg, mert utóvégre minden embernek joga van ahhoz, h ogy munkája utam legalabb is tisztességes létminimummal, emberhez méltó módon megélhessen. Ha a kapitalista világrend ezt a dol­gozni hajlandó és dolgozni képes emberek millióinak éve­ken keresztül állandóan és fokozódó mértékben képtelen biztositani, akkor természetes dolog, hogy ezek a tömegek - akár nviltan. akár titokban - ellene forduinak ennek az ügy efogvott, . tehetetlen v ilágrendnek és megélhetésüket csak egy más alapokra felépitett -ilágrend berendezkedé­sétõl v árják.
[...]
Mi pótolja a külföldi észlelõk éieménye szerint a hiányzó vagyonszerzési rugót, a munkatöbbletben, igyeke­zetben, szorgalomban? Elsõ sorban a rendkivül intenziv, ügyes, állandó propaganda. Ennek hatása alatt folyton tu­datában lesznek az emberek tartva a kQvetkezõknek :
1. hogy minden az övék;
2. hogy a proletárbecsület és proletárszolidaritás megköveteli a lehetö legnagyobb munkateljesitményt, kü­lönösen most és egyelõre még, a felépités alatt;
3. hogy késõbb, a teljes felépités keresztülvitele után lényegesen kevesebb m.nkateljesitményre és munkaórára lesz szükség;
4. hogy ámbár a különbözõ életszükségleti cikkekkel való ellátás még bevallottan hi nem elégitõ és hiányos, az semmiesetre sem r osszabb a proletárok számára (gyári, ipari munkások, kisparasztok és földnélküli földnunká­sok, mint volt a régi világrend alatt. Sõt inkább johb és f okról-f okra, évrcál-évre javulnia kell, ahogy a javak terme­Iése növekedni fog;
5. hogy ha még egyelõre szükösen is van minden, más­nak sincs t®bb;
6. hogy ha bekövetkezik a szünet nélkül beigért világ­forradalom, az orosz szovjet lakosságának helyzete a mos­taninál még sokkal jobb lesz;
7. hogy rnost sokkal több kórház, üdülõtelep, szana­tórium, munkásklub, szinházi és mozgóképszinházi szóra­kozás, betegségi szabadság, fürdõhelyre való beutalás stb., stb. van, mint a cári uralom alatt a munkások számára és egyáltalában a szegény emberek számára volt;
8. hogy a kapit.alista világ meg készül támaIni a szovjetállamot, ami ellen a proletárságnak megfeszitett munkateljesitmény által elõre kell védekeznie az egész vo­nalon, hogy a vörös hadsereg ez esetben minden szükséges­sel bõségesen el legyen látva.
Ennek az intenziv propagandának egy bizonyos há­nyada kétes alapon, vagy mondjuk legfeljebb feltételes alapon nyugszik. Másik része azonban valóságon alapul.
Megkérdeztem egy izben egy Oroszországban nemrég hosszabb idõt töltött, ottani gyárban szovjetalkalmazásban volt fõmérnököt (akinek semmiféle szovjetrokonszenve nines és aki örül, hogy szerzõdtetésének ideje lejárván, az ottani nyomasztöan kedélytelen, szürke és monoton Iégkör­bõl kijuthatott), hogy mi volt azon gyár munkásságának élelmezése, ellátása, ahol õ müködött és hogy fõképpen rnit szóltak a munkások az ottani u.j világrendhez. Azt a választ nyertem, hogy egészben véve lielégitõnek volt mondható a munkások élelmezése és ellátása, olyan kisebb döccenõk­tõI eltekintve, minthogy pl. egy izben heteken át kaptak vajhiány folytán vaj helyett tökmagolajat, mint zsiradék­pótlót. Második kérdésemre azt válaszolta, hogy a munká­sok ilyen kérdésekre vállat szoktak vonogatni és azt szok­ták mondani: "Ha nem is éppen sokkal jobb, mint volt az­elõtt, a régi uralom alatt, de mégis csak inkább valamivel jobb és legalább másnak sem jobb, mint nekünk." izo,ny sokat számit az embernél, ez a "másnak sem jobb".
A teljes autarkiára való törekvésükben egyik Iegfõbb mozgató erõ a szovjetvezetõk szemében az, hogy háboru esetén minden hadianyag, minden felszerelés, minden utánpótlás, a szovjetbirodalom területén belül legyen elõ­állitható. Különösen a nehéziparnak, a vas- és acélgyártás müveinek gyors tempóban való felépitése,,. berendezése, üzemhevétele szolgálja ezt a célt. Evvel serkentik mindig elsõ sorban is a nehézipar munkástömegeit: Ezt az okot minden szovjetvezetõ, minden szovjetteoretikus mindig õszintén meg is mondja, illetve megirja. Minden nevesebb bolsevistavezetõ irásában, könyveiben olvasható az, amit már Lenin állitott fel mint matematikai bizonyosságu doI­got, hogy a két különbözõ társadalmi és termelési rendnek nem lehetséges egymás mellett fennállania a földön még annak dacára sem, hogy az orosz szovjetbirodalom teljes autarkiájának elérése biztosan be fog következni. Hogy a világforradalom vagy az által fog bekövetkezni, hogy a ka­pitalista államok támadják me Szovjet-Oroszországot, amely esetben az ottani proletárság csatlakozni fog a szov­jetállamhoz, a moz;ösitást szabotálni fogja és me,g fogja akadályozni, azután pedig forradalrnat fog csinálni, amely­nek segitségével végül a szovjetállam hadserege fog gyõzni és a legyõzött kapitalista államok proletárságának csatla­kozásával létre fog jönni a kommunista világrend az egész világon. Vagy pedig a szovjetállam vörös hadserege fogja a forradalomra már megérett kapitalista államokat meg­támadni, amint azok a kapitalista világrend hibái és mu­lasztásai folytán erre már megéretteknek lesznek tekinthe­tõk és ilyen módon fogja a kommunista világrend általá­nos elterjedését létrehozni. Az összeütközésnek valamely formájában bekövetkezendõ bizonyosságát mindnyájan teljes nyiltsággal mondják ki.