A POLITIKAI BOLDOGSÁG-RENDS

AZ EI~BERďS~G IYAGY POLITIKAT HIEDELMEI míndíg a o~í boldogság igéretëvel kecsegtQtik hîvôik tömegét. ~Tinden nagy poli­tika,i hiedelem azt ígéri, hogy tökéletesen meg fogja változtatni a mostoha, vagy megromlott politikai, társadalxni, gazdasági és kultu­rä.lis életet és helyette olyant honosít meg, amely a hívôk egész földi vágykép-tömegét kielégíti. Ha a hiedelem nem ďgérne ilyen na.gyot, ílyen sokat, ne~'n volna ęrdemes ~Cövetná és érette életünke~ jeláldozni. Amint a vallás teljes boldogságot ígęr az arra érdeme­seknek a túlvilágon, a politikai hiedelem hasonlóképen boldogságot ígér a földre, arra az esetre, ha majd ideâí be fognak teljesülni. A tömegben állandóan éI a bolbogság vágya, ami a jubb jövô këpével azonos. 7~z a »jobb jövô« mindíg valami homályosan elgondolt terv

, ami a politikai írányzatok programjában néha dogmákT~a szedetik

nëha meg enélkül is mint érzelmi meggyôzôdés él a hívôk lelkében. A néptömegek mindíg valamely boldvgságképzet után futnak, mikor e~y politikaí hiedelem ígézetében küzdenek. A politikai. híedelmek valóságos boldogságrendszereket alkotnak, amelyek p~zîchoZógzat vakíságok, mert a tömeg hisz bennük.

Amint minden vallâsnak más a túlvi.lágď boldogságról való el­képzelése, úgy a politikai hiedelmek is más és más boldogságrend­szereket hordoznak magukkal. A keresztény ember túlvilága egëszen mäs, mint a buddhistáé, vagy a muzulmáné. Egyik az erkölcsi meg­igazulás, másik a létezéstô'I valô szabadulás, a harmadik a f®ldí, érzéki örömökkel egybekötött öröklét boldogságeszméjét hirde~ti s a különbség oka nyilvánvalóan a hívôk életérzésében keresendô. A földi boldogságrendszerek, azaz a politikai hiedelem boldogságképei i.s az ëletérzés produktumai. Valamely politikai hiedelem igazi irányzatát elsôsorban abban Iehet megtalálni, hogy az ~rcilyen f ôldi boldogságot ígër híveí számára . , . A művelt ember nagyjäban tisz­tában van azzal, hogy ezek a boldogságígéretek sohasem. fognak beteljes~~dni, a hivô tömeg azonban majdnem mindíg szószerint el­hiszi azokat. A politikai boldogságrendszerek elsôsorban a tömeg­ben és a tömeg-emberben élnek és nem az egyénileg gondolkoz®k­ban, akik kritikára hajlamosak ës disztingválni tudnak.

A politikai hiedeiem boldogságígérete nem minden idô'ben él egyforma erôvel a tömegek lelkében. A hiedelemh~.nyatlás elsô jele .

hogy a hívôk nem hisznek többé a végcélban, az ígërt boldogságban. ~m a hiedelemkeletkezés korában s a forradalmakban és a háborűk­ban a boldogságrendszer képe olyan erôs és Ienyűgözô, hogy a hiv~ teljes megvältásukat remélik tôle, s érte minden áldozatra képesek. A hiedelem értelmi r ~esze ilyenkor már teljes összhangban van az ôt röpítô érzelemmel. ~Tines közöttük törés : a hiedelem ifjú- ës férfi­kora ez, amely azonos a forradaZom és az imperializ~nus állapotávai. Ha ez nem volna így, akkor a francia forradalomban nem pusztultak voina el milliók egy beteljesíthetetlen eszme miatt; a forradalmáro~c nem mentek volna a barrikádokra, nem hitték volna, hogy gyôzel­mük a teljes földi boldogság eljövetelét jelenti; a proletariátus ner~ ragadott volna fegyvert, ha nem hitt volna a saját osztály-bc<ldog­ságában; a népek sokkal nehezebben viselhetnének háborúkat, ha fiaik nem hinnének a nemzeti boldogságban. A hiedelemkeletkezés és a hiedelemkiteljesedés korában a hívôk tömegében többé-kevésbbé világosan mindíg, vagy legalább is homályosan a teljes földi bol­dogság képe ragyog, - ezért és nem kisebb célért küzdenek. Ha ez nem volna így, a politikai hiedelmek nem terjedhettek volna eI a földön. Elterjedtségük esak azért vált lehetségessë, ~rtert a túlv2lági boZdag~ág tömeg~e~te a f ehér fa,jbaE2 megzngott.

A POLI~''I.~AI BOLDOGSÁGRENDSZEREh ~ÖZÖS T ULAJDONSAGAI

~üG A KöZ~PKORBAN a politika sZe7n zgért ~Cülön boldogsägot, hanem esupán a kereszténység nagy és szent elveinek teljesülését, vagy helyesebb érvényesítését földi és földöntúli boldogság gyanánt

, - a ~VIII. század óta a politikai hiedelmek olyan földi boldogsá­got ígérnek, amely öncélú, a vallással ige~z gyahran ellentétes, vagy legalä,bb is a vallási tanításokra nines tekintettel. A politikaďgérte földi boldogságrendszereknek érdekes közös tulajdonságai vannak. E jellegzetes tulajdonságok igen hasonlítanak az egyes vallások boldogságrendszereinek jellegzetességeihez, s ez azért van, mert a polîtikai hiedelem is e~nberi érzelmekbôl táplálkozik, a tudatalatti­bay~. székel, mert a politikai hiedelem - vallässzerű , . .

A politikai hiedelem mindenekelôtt állandóan azt hirdeti, hogy ~.z embertömegek földi boldogsága csal~ az ô urcclmânal~ eljövetele e~etén következhetik be. ~íg a tudomány bizonyos eredmęnyek elérését más és más eszközökkel, módszerekkel és tanrendszerekkel ďs elérhetônek tartja, a vallásszerű Ielki mozgalmak alapvetô saját.­sága, hogy magukat mind egyedüZ üdvözítönel~ érzi7~;. A politikai hiedelem föltétlenül azt szuggerálja hďveinek, hogy csak vele és rajta keresztül lehet boldogülní. Minden más politikai hiedelem hazugság és aljasság műve, átlátszó érdekek szószólója, olyanszerü, mint a vallásban : a Sátá,n tevékenysége. Hďvô kommunistának százszázalékos meggyôzôdése, hogy földi boldogság esak kommuniz­mus árán érhetô el, hívô fasisztá,nak, hogy fasizmus által, hitleris­tának, hogy nemzetiszocia.li~mussal, stb., stb. Azért említem csak az újabb politikai hiedelmeket, mert azok boldogságvágya ma a Ieg­erôsebb; a polgári demokráciák hívei már nem olyan erôsek a hiede­Iemben, hogy az ô boldogságvágyuk ma így kidomborodjék.

Emellett minden politikai hiedelem heroizmust követel híveitôl a jövendô boldogság elérése céljából. A ma élô nemzedéket l~wá­~sztatt~~al~ tekinti, amelynek meg kell alapoznia a jövendô kort. ~rlinden eddigi politikai korszak a »tévelygések« idôszaka volt, az ~>idôk teljessége« most jött el és ezt a mai nemzedéknek meg kell értenie. Ezért ~a politika.i hiedelemért megfeszített erôvel kell dol­gozni. A hívônek heroikussá kell válnia, mindenét fel kell áldoznia. Ez az áldozat, - a hiedelem szerint - majdnem minäíg az utolsó, amelyet a töme~ ek hoznia kell. A francia forradalom harcosaid ~olitikai boldogsaíg-rer~dsze~~ek fil~szentül rneg voltak gyôzôdve, hogy ha leverik az európai király sá­gokat s az arisztokráciá,t, ha kiragadják a hatalmat az egyház és a papság kezébôl, ha megvalósítják az egyenlôség-testvériség-szabad­ság ideáját - többé sohasem kell a népeknek háborúzniok. A heroikus helytállást mint legnagyobb, de utolsó áldozatot követel­ték híveiktôl. ~Jgyanez az ërzelem vonult végig a ~narxizmus egész közel százesztendôs küzdelmén. Ha a munkásság heroíkusan össze­tart és legyűri a kizsákmányolókat; ha felállítja az osztály-nélküli tá,rsadalmat és megvalósítja a szociális term.elést, soha többé nem lesz háborü és forradalom, nem lesz többé szükség heroizmusra sem. ~Ez a harc lesz a végsô~ - hirdetď a kommunisták internacioná.lé dala. A nemzeti szabadságharcok ugyanesak azt szuggerálták min­den idó'ben, hogy csupán az elnyomó idegen királyt, vagy idegen. nemzetet kell egyetlen utolsó erôfeszítéssel legyôzni és akkor többé hasonlö bajok sohasem lesznek. Mindegyik politikai hiedelem utolsc~ erôfeszítést követel, de amíg a cél eléretik, addig - kor~látlan alá­rendelést, áldozatot és heroizmust. Az emberi élet minden egyéb szempontját semmibe veszil~ ilyenkor. A boldogságot csak heroiz­mussal Iehet elérni, - ugyanúgy, mint a vallásban erkölcsi és hit~ beli megigazulással.

A földi boldogságot azonban sohasem ďgérďk mindenki, hanen~ minden esetben esak a kiválasztottak számára, - jutalom gyanánt. k politikai hiedelmek minden boldogságrendszere : kizáró jeZlegű~. A vallásos hiedelem azt tanítja, hogy csak a hívô üdvözülhet. Aki nem hisz, az nem kapja meg a túlvilági boldogságot. A politikai hiede­lem ezt a tételt nem tudja ilyen szigorúan megfogalmazni, de mégis hasonlót terjeszt. Aki nem ki.izd együtt a politikai hiedelem hzvei­vel, az részint nem érvényesülhet a jövôben, részint, mint ellenséget

l elpusztítják, deportálják, vagy edlenôrzés alá helyezik. Aki nem hisz

az kénytelen feladni a gyôzelem esetén eddigi életmódját, elnyo­mottá válik és megtűrik esetleg a jövendô boldog korszakban, de esak másodrangú polgár lehet. A politikai hiedelem erôsségétôl függ, hogy a nem-hívôket, a hitetleneket,hogyan szemléli. Némelyik korszakban kürtással fenyegeti oket, maskor rabszolgasorsot igér nekik, de mindíg büntet valami módon. A jövendô boldogság álla­potát csak a hívôk élvezhetik, a többiek - valamilyen úton-módon - elesnek annak áldásaitól: ez a minimälis büntetésük.

A politikai hiedelem a jövendô boldogságot általában nem saját­magunk, hanem - a g~ermekeink számára i.gér~. Mi magunk már nem érjük meg eszméink teljes diadalát (Kánaán földje . . .), de gyermekeink már boldogabb korszakban fognak élni, ha kellô erô­vel küzdünk értük. A politikai hiedelmek rendkívüli elterjedése okozta, hogy a XIX. század óta az európai íársadalmak embere egyre inkább úgy érzi, hogy - a gvermekeiért él. Ma szinte termé­szetesnek tartjuk ezt az életérzést, pedig ez a multban jórészt ď.sme­retZe~t volt. A középkorban, de még a XVIII. században is a gyer­meket mint a csalädnak adott isteni, vagy természeti adományf tekintették, de nem látták benne a jövendô megtestesítôjét és nem tervezgették, hogy a gyermekeket egy új v~l,~írg szá,mára neveljék. Az emberiség nem aka.rt haiadni a gyermekeiben, mert a tärsadalmon a vallásos hiedelem uraikodott, az teljesen betöltötte a lelkeket és nem akart vzai re~ndszerű élet-válto.zäst. Nem volt ambiciô, hogy· a gyermek más világot találjon maga körül, ha megnô, mint a szi.ilôi. A gyermekek jövendô boldogságáért izzô hit a fehér fajtán kívi.il m,ásutt sehol se~n él. A fehér faj világában is ismeretlen volt a politika.i és civilizációs hiedelmek felülkerekedéséig.

AZ EGYÉNI BOLDOGS~G RENDSZERE

AZ ELSô ŰJKORI POLITIKAI BOLDOGSÄG-RENDS~ERT a fran­cia forradalom és liberalizmus hozta a földre. E nagy hiedelem úgy ígérte a boldogságot, hogy az az egyén.i vágyak és lehetôségek tei­jes kiélésének kora lesz, az individuum érvényesülésének nagy és dicsô korsza,ka. A boldogsägot az fogja jelenteni, hogy az emberek életében a természeti erkölcs és a természet-jog ur alkodik. ~.~ündenki szabad lesz, mindenki mindenkivel egyenlô lesz, minden ember test­vére lesz a másiknak. Az állam a legkevesebb beleszólást sem engedi meg magának az egyén életébe. A gazdálkodás korlátai Iedôlnek. , ~indenki azt a vallást, azt a meggyôzôdést, azt a politikát követi

, amit akar. Mindenki szabadon hirdetheti elveit és meggyôzôdését. Senki serm függ senkitôl. A szabad verseny dönti el az egyén sorsát. Az erôsebb, az okosabb, a nemesebb és az erkölcsösebb gyôz. Az emberiség megszabadul a nagy kényszerektôl, szabadon alkothat és, ha ezek a körülmények beteljesednek, a t~,raadalom és az emberiség életét semmi veszély sem fenyegeti többé.

Ez a hiedelem szäzötven évig uralkodott a f ehér f ajban. Az®ta sokhelyütt összedôlt, de másutt bizonyos módosulásokkal ma is uralkodónak lehet tekinteni. Az egyéni boldogság rendszerét nyil­vánvalôan hatalmas, akkoriban ü~ életérzés fejlesztette ki. A hiede­;em ideái eipusztultak azóta, azonban az életérzés bizonyos fokig ma is él minden európai emberben.

~ia az értelmi ideát nézzük : nyilvánvaló, hogy a testvériség csupán jelszó, de nem realizálható valóság. Szabadsŕg nincs, mert az is kétséges, hogy az akarat szabad-e, nem beszélve arról, hog~r az életkör~.ilmények armak gyakorlását egyébként lehetôvé teszik-e

, vagy sem. Rousseau a természet ölén, az emberi tá,rsadalomtól távol

, minden káros behat.ástól mentesen akarta felnevelni Emilt; Lub­bock viszont kimutatta, hogy az ôserdó'ben kóborló vadember sem szabad, mert rabja saját babonáinak, a természetnek és száz és ezer különbözô életkörülménynek. A demokrácia kisebb-nagyobb filozo­fusai a legújabb korban az egyenlôséget száxntalanszor bonckés alá vették és megállapították : a politikai egyenlôség még nem jelent g~azdaságit, a gazdaságď nem jelent politikait, mindkettô együtt nem ~elent társadalmit, valamennyien együtt nem jelentenek ëletegyenlô­

, séget. Egyenlôség csak egy volna : az életlehetô,ségek egyenlôsége

ez viszont ellentétben áll a természet parancsával, amely különbö­zo"knek teremtett bennün'~et. Amint látjuk, az egyéni boidogság rendszere - elérhetetlen vágyképet takar.

A hiedelem értelmileg sokhelyütt megdôlt, másutt nyilvánvaló megújulásokra., reformációkra szoral. :De érzelm.ileg Eés ez a fontos ! ) sok tekintetben m,a, is él. Az angolszász államokban virágzik leginkább, a polgári denmkrácia életformájäban, de ma már nem erôs és fiatal, hanem régi, elöregedett, átalakulóban lévô .iedelem.

~i AOLLE~~T~I~ BOLDOGS.~G .~ENDSZEPE

A ~~IX. SZA~AD '~~ü~N alakult ki egy új társadalmi réteg élet­érzésébsl a kollektm boldogság rendszere. .A munkásosztály szülte, amely ebben a században terelôdött össze a gyárakba, közös műhe­lyekbe, azonos munkarendszerek, életviszonyok, fizetési és bér­problémák, azonos életmód, vágyak és ambiciók karámjába. Ez az osztály a boldogságot, a jobb jövendôt az emberi kollektivítás, az együttműködés kiépitésétô~i remélte. Ezért az anar~hista ~ropotkin ugyanazt az életérzé.t árasztotta, mint Marx, Engels, vagy Kautsky, noha az ideábalz nagy volt a különbség köztük. I~ollektív boldogság­rendszere van az új nacionalizmusnak is, amelyet pedig ideában egy világ választ eI a mar~izn..ustól. A kollektív boldogság rendszere mintha egy nagy ösztönváltozásra volna visszavezethetô ; az elôbbi boldogságrendszer koráéval szemben - az ember egyszerűnn más­ként érez egy korszakban, mint az azelôtti'oen. lVlindent fel k~ll á,Idoznunl~ a k~izért, mindent kollektiv módon kell kiharcolnunk ; lo kell törnünk a társadalom régi válaszfalait, egyesítenünk kell az osztáďyokat s a nagy átlagok uralmát kell megvalósftanunk; az egyén semmit s~m számít, csak a közösség; a közösség boldogsága pedig úgy érhetô e~l, ha azonos életmódra kényszerítjük, ha ledönt­jük a különbségeket, ha mďndenkit egy átlagszinvonaZra kényszeri­tünk a lehotôségek területér~.

A kollektiv boldogság rendszere politikailag teljesen ellentétes csoportokban is egyformán él, éppúgy, mint az egyéni boldogság rendszere is hasonlöképerd virágzott a polgárság különbözô pártjai­ba.n, amelyek pedig egymás leigázására tör~tek. Se az individualiz­mu.s, se a kollektivizmus nem fed teljesen egyetlen polďtikai irány­zatot sem - a két különbözô boldogságrendszer tudatalatti élet­érzéskülönbségen nyugszik. A kollektív boldogságre~idszer ugyan­olyan szervi bajban szenved értelmileg, mint az egyéni. A kollek­tívumba való beleolvadás : egyszerűen nem jelen t boldogságot. A természet ellene van az egyenlôségnek, viszont útját állja a nagy­mértékű különbözôdésnek is. Az egyéni boldogság rendszere a pol­gár életérzésén, a kollektívé a sz,ervezett munkásén és a militarizált osztályokén nyugszik. Ideájuk egyformán esendô, de mindkettô jelenléte pszichológiai tény, mert nagy tömegek érzelmeiben gyö­keresedik.

A. NEMZETI BOLDOGS~G PE~'DSZERE

Avi~N~ A NAFOL~.ONď H~SORÚKK.~L kifejlôdik a nemzeti eIv és vele együtt a nacionalizmus, úgy lép föl a politikai hiedelmek kísérôje gyanánt a nemzeti boidogság rendszerének vágyképe. Az embernek elsôsorban az a küldetése, feladata és életcélja, hogy saját nemzeti életközösségének jövendô boldogságáért küzdjön. List F'ri­gyes az emberi gazdáll~odást a nemzeti eszme szolgáZatára utasítja Smith Ádámmal és követôivel szemben, a liberalizmus legnagyobb államférfíai ped.ig emberöltökön keresztül azért kďizdenek, hogy nemzetük önálló, független, minden más kollektW umtól szabad legyen és a gazdasági javakból, a világkereskedelembôl és ,a politi­kai hatalon~ból minél nagyobb részt szerezzen meg maganak. A nemzeti boldogság rendszerébôl az imperializmus, a gyarmatosítá..ç, a nem-fehér népek leigázásának ténye keletkezett. Szörnyű igazság­ta.lanságok történnek miatta, vele és általa. A hívôk mégis tökéle­tesen meg vannak gyôzôdve arról, hogy igaz uton jarnak, mert az egyetlen boldogság, a,mit elérhetünk s amit gyermekeinknek bizto­síthatunk : csak nemzetünk nagyságában rejtôzhetik. A boldogság­x~endszer velejárója, hogy minden benne hívô nép önálló nemzet akar lenni. Fô életérzése : a masiktól valo függetlpnség es ugyanakkor a mások függôvé tevése saját személyiségének kiteljesítése által. ",

, ,

Minden jog es eletlehetoseg felkutatása, kiaknázása és felhaszná­lása sajátmagunk számára, de hasonló jogok és lehetôségek gya­kori megtagadása másoktól.

A nacionalizmus tobzódásának mai korszakában a iegtöbb nép a nemzeti boldogság rendszerének igézetében él. Nem veszi tudomá­sul, hogy a nacionalizmus elfajulása csak szerencsél;lenségek soro­zatát hozhatja a földre. E boldogságrendszer hívei azt hiszik, hogy Iehetséges eiszigetelt, csak egy nemzet körére krter jedô boldogs~cg ës csak a legújabb idôkben kezdďk sú:lyos és véres csalódások árán látni, hogy a legyôzöttek välságai felborítják a leggazdagabb és Ieghatalmasabb országok életét is és ältalános vil,ágválsággá lesz­

, nek. A hiedelem azonban nem azërt alapszik elsôsorban érzelmeken

hogy az értelmi elemek kidomborításával sok javulást tudjunk elérni bennük. Egy országnak hiába vannak szórványosan nagy ,

szellemei, nacíonalizmusának színvonalát nem ezek határozzák meg hanem a nép, a tömeg, illetve annak életérzése. Ällami életüket most kezdô, fiatal népek kezében a nacionalizmus igen gyakran barbár, alantas érzelmű, s közönsëges és irányíthatatlan ösztönök vezetik. Ezek a népek az önállóság birtokában és a nacionalizmus igézetében a. méltatlanságok sorozatát követik el az uralm,,~k alá került más nemzetiségűekkel és saját nacionalista ideájuk is primitív. Nyilván­való, hogy nem minden nép érett meg arra, hogy nacionalista lehes­sen. A fe letlen tömegek alacsony çzínvonalú nemzeti boldogság­rendszereJokozza az európai népek számos tragédiáját, a háborúban a rendkďvüli kegyetlenségeket s az egyéb visszataszító jelenségeket.

A nacionalizmus boldogságrendszerének a jövôben oda kell érnäe, hogy mindenütt egy fejlôdöttebb, általános európai életérzés jellemezze. Ennek az új éle`érzésnek az eljövetelét azonban - saj­nos - nem lehet sikerrel sürgetni, az esak e természetes fejlôdés következtében bontakozhatik ki.

AZ OSZTÁLYBOLDOGSÁG RFNDSZERE

A POLITIKABAN NINCS OLYAN BOLDOGSäG-RENDSZER, amely ne volna kizáró jellegű. A forradalmi irányzatok mindíg azt hirde­tik ugyan, hogy az egész emberiséget meg akarják vältani és boldoggá akarják tennď; a valóságban azonban mindíg csak egy zärt közösség számára epítenek boldogságrendszert. Az úgynevezett ~nemzetköziseg«, amely a különbözô internacionálékban teljesedett ki, ugyanesak nem a vilag össz~es népeire és nemzeteire kiterjedô boldogság-idea, hanem csak minden nép és nemzet egyes osztályai­nak szánt boldogságrendszer. A margizmus nem ismeri el a nemzeti kollektívum mindenekfelettvalóságát, sôt annak elpusztítá~sáért küzd. ,Ugyanakkor a nemzet helyett egy más embercsoportot ta,rt az egesz f öldön boldogítandónak : a munkásságot, a proletariátust. Ez,a hiedelem abból a primitív életérrésbó'1 keietkezett, hogy a pro­letariátus sorsa a földön majdnem mindenütt ~egyforma« és ugyan­akkor a vilag gazdasagi vezetóié, a kapitalistáké is az. A hiedelem ennélfogva a kizsákmányolás elleni küzdelemben kulminál boldog­ságrendszere pedig a »kízsákm,ányoltakK számä.ra hirdet új világot és jobb jövendôt. A termelôeszközök kisajátítása, a tôkének köz­tulajdonba vétele, a mindenklre egyformán kiterjedô munkarend­szer és a szociáldemokrácia és a kommunizmus rninden elve a mun­kásosztály boldogságát tá.rja a hívô elé, mert az egësz életet a két­kézi munkás életérzésén keresztül szemléli.

A boldogság-ideál ebben a hiedelemben az, hogy a munkás legyen a tarsadalom vezeto es uralkodó rétege, és az ô életszínvo­nala úg˙ javuljon meg, hogy ez az osztály egyre nagyobb szociális biztonsagban, egyre kevesebbet legyen kénytelen dolgoznď, egyre nagyobb berfizetes elleneben. A marxďzmus tanai bármil tudomá­nyosak és kompliká,ltal~ lehetnek, - a hívô~; tömegéöen iZyen egy­szerű f orrrcában éZnek. Az egész boldogságrendszer kife ezetten egy osztály életvágyaihoz va,n szabva, fôleg az élet materiális oldalá,t tartja szem elôtt és a munkás, a béren, a szociális biztonságon és a civilizációs javakon kívül más boldogságeszmëket úgyszólván nem is ismer. Vágya az, hogy egy kisebbsëg (az ďpari proleiariátus~ eletszínvonalára kenyszerítse az egész tá,rsadalmat. Fölemelje azo­kat, akik meg e szmvonalat nen~ értek el, viszont leszorítsa azokét akik azt már meghaladták, mert hisz ezt ~igazságtalanul«, kizsák~ mányolässal érték el. Idealistáik és szellemi vezéreik a boldogság­eszme szolgála,tában hiába hirdetnek magasztos emberi elveket, az ôket követô tömeg életérzése mindíg elsôsorban az önzés érzésköré­vel van áthatva, ami forradalmi mozgalmaikban nyil~.tkozik me rendkívüli ,erôvel. A munkást a társadalom nyugdíjasá,vá akarják tenni. Az elet minden jelenségében a munkaadó és a munkás viszo­nyát fedezik fel, holott az emberiség korántsem e két réte bôl áll. ~inden más társadalmi osztá,lyt magukba akarnak olvasztani, vagy forradalmaik alkalmával a felsó'bbeket kürtani. Boldogságrendsze­rük tehát éppoly szűk horizontú, önzô és még alacsony színvonalú, mint a legkisebb nemzet soviniszta nacionalizmusa.

A lç'AJI BOLDOGSÄG RENDSZERE

EMßER.öLTôNK ALATT terjedt el Európában a faji boldogság hiedelme. Ezt a,z irányzatot éppúgy pszichológiai valóságnak kell elfogadni, mint a többít és ebben a tekintetben teljesen lényegtelen, hogy tudományos szempontból vannak-e tiszta emberfajok, va; . nincsenek. A tömeg nem tudományos tételeket és igazságokat, ha­nem hiedelmet követ s a tudomány hiába cáfolja meg a hiedelem uralkodó ideáját: amíg az európai népek, vagy azok közül egyesek hisznek benne, addig faji gondolat ~an, függeLlenül attól, hog,~ vannak-e és öntudatos emberesoportoknak tekinLhetôk-e a fajok. A tudomány átlagos érvényű megállapítása szerint emberfajok, vagz fajták viszonylagosan föltétlenül vannak, de azok pontos köre meg­határozhatatlan és az egyazon fajtához tartozókat sem~niféle tuda­tos, közös életérzés nem kapcsolja össze. Az európai nemzetek mind különböz® f ajtákból älló képzôdmények, minden más nemzetben és r~épber~ ugyancsak különféle és a másikkal rokon, vagy azonos faj­ták embertömegei rejtôzködnek, de a~ eg~~ajtabelic~Cne~; ser~arzi ~özös ér~,~é~i~~, go~c~ola,tul~, a~.a7°at2c7~ és cli~atároz~e~~7~ nincse~~. iEurópának »embe~°fajtákra« való felosztása a tökél.etes anarchiát jelentené földrészü~lkön.

A tö~negek mégis hisznek a faji gondolatban. A tudornán;~os cá.folatokkal ne~n törsdnek és maguknak a természettudornánnyal teljesen ellentétes ideát alakíta,nak ki, amelynek igézetében nagy­jában és egészében azt hirdetik, hogy ~z azon®J né~iséghez v~~s tar°tozc~s azo~os ,~ajďst~got jelent. Ugyanakk.or misztikus fajelméle­tekben hisznek. Hiszik, hogy az egyfajtájzíak vérközössége a Ieg­nagyob'a~ ernberi kollektívum. ~Ilszlk, h®gy e,gyedül ez adj~, és szüli ~, kultúrá'~, az erkölcsöt, a világfelf'ogást, a »i°ilágnézetet«. ~Iiszik, hogy ennélfogva a legnagyobb emberi feladat a fajt tisztán tartani

,

;ö~ azt határozott irányban fejles2teni, a ~nás fajtájúakat pedig a vérközösségb~l és a társadalmi együttélésböl kizárni. ~nnek a hie­delemnek a gyakorla.ti lehetôségäi igen csekély ek. Az áti.a go:~ f ajt~,­~ól nagyTon különbözô elemeket (mint például a zsďdókat és a nëge­reket stb.) az embercsopori, közssségébôl sikeresen ki lehet zárni

, de a tôlük kevésbbé különbözôket nem. ..~ társad~,lom tagjait nem lehet arra se rákényszeríteni, hogy az el~írt fajideál szempont.jai­rzak fi elembevételével házasodjanak és hozzanak gyermekeket a világra. A közösség egészségügyi és szociális heiyzetét emelni és javítani lehet, de ez~ nem lehet csak az egyfajtájúakra korl,átoznz s a töblai fajtát ebbôl a tevékenységbôl kizárni.

A faji hiedelem értelmi részével rengeteg baj van, érzelmä része azonba.n mégis erôs, úgyhogy az eb ° egész világrend megvál­toztatására tett nagyarányú kísérletet. A faji boidogság rendszere a. jo'ob jövô ké~e gyanánt azt ra,jzolja elénk, hogy, ha az európ~,i em'perfa,jták integrá!Iód~~i fognak és az összes idegen elemeket kikö­zösítik magukból, ezzel a kérdéses csoportok éppúgy megegé~sz~ég~­~ed~e?~, mint a beteg ember, ha megszabadul kórokozóďtöl, va~ parazitáitól. Ës ezzel a folyamattal összes szociáiis, gazdasági é~ szellemi prolalémáink zs megoldódnak. Az Aänber nen~ fogja többet kizsákmányolni a »saját fa~~áját«, ne,n fogia megcsszlni és beesapnl a másil~ fajtest :-ért; az emberfajták belä~ bajaiktól megszabadulva nem fognak tö'obé egymás ellen küzdeni, mert nem lesz, aki izgassa ôket egymás ellen s igy - egy utolsó küzdelem árán ~-- gyerme­keink sz~.n-~ára a teljes boldogság kora, érkezik c~l.

A POLITI~AI .~ilEDEL~lEIi A JÖVÔßE'N IS FIASONLó &OLDOGSÁGRENDSZEREIiET ' F'OGNAK SZÜLNI

A ~~AI ETJft.öP~.'BAI~ s a többi kontinensen nenmsak ezek a bol­dogságrendszerek élnek, hanem minden politikai hiedelemnek van egy-egy hasonló boldogságrendszere. I~~em is lehet valamennyit fe~­sorolni. Ezek a boldogságrendszerek minden politikai hi2delemnek szerves részei és a tö~n.egbe~ e~~ôseü~en ëlne~, ˇr~22nt, a I2iedelern, 7ne~­gassz2nvonal~'c zdeá2. Az egyes boldogságrenclszer~ket azért mutat­tam be egyszer~en, primitív módon, mert azok a hívôk tömegében 2l~en egyszerven é~lnek. l~Tem komplikáltak, ellenben mindíg fensé­gesek. Mindgg a teljes jobb jövôt igérik és nyilvánvaló, hogy - ezt l~iá,ba teszik, mert az emberi boldogság egyîkük me,gvalósulása ese­tén sen~. fog beköszönteni a földre.

E~anël,~ogva ërte~n~,2leg ~~i~~degyii~; ~oldogságre~z.~szer hazug, de ë7°zel~n2ieg egy2~C sea~ az. A hívôk boldogsägrendszer nélkül nem tudnának egyetlen politikai eszményt sem követni és a boldogság­rendszerükben való hivésben semmi értelmi cäfolat nem zavarja ôket, amíg az az életérzés él bennük, amely a politikai hiedelmet ilyen vagy olyan irányí~vá fejlesztette. A néptö~:~.egek valószínúleg n~zrdd~g ugyanabban h~sznek es ugyanaz után a boldogsag utän ~r~,gynak, de azt egyetlen korszakban sem tudják kifejezni. Boldog­ságrendszereik ezért hurcolnak magukkal megvalósithatatlan ide~.kat.

Az ernla°ri életérzés v~,ltozásait nem Iehe'~, megjósolni, kétség­telen azonban, hogy politikai hieclehnek mindíg lesznek és azok a homo sapiens jelentôs embertani elváltozás~.ig r~?~~~,dzg elsôsar~a~~ érzelm,el~en ës sol~~a,l kevësbbë az ë~~elmea~ ~ognal~ a~ap~clni. A közös életsorsú embertömegek mindíg nagyjában hasonló életérzëst fog­nÄ.~k ~,raszta~~ i és ezek mi~~díg sajátos boldogságrendszereket f ognak kialakítani. Minden politikai eszmét értelmileg tarthatatlan föld~ boldogságrendszerek fognak körüllengeni és a tömegben népszeríivé tenni, s egyetlen politikai irányzat sem terjedhet oI a földön, amely a hívônek nem rgér "teljes" boldogságot. Amint a néger mennyországa más, mint a fehér emberé, amint a kutya nagy esontról álmodik, a kanárimadár pedig sok kendermagról, a délszigetek lakója ke~:guru­kpnt kíván élni halála után, az európai filozófus pedig az emberi ráció dicsôségének eljövetelét várja a jövendstôl, ~-- ügy ~ninden embercsoport, amelyet valaYnel'y válság gyötör, arn~ly egyforma kínokat szenved és egyforma megaláztatásokat él végig: sajátos boldogságrendszert fog kialakítani politikaď téren, amzg politik~.­val foglalkozik.

AZ ElVIBER TERMÉSZETES ÉLETALLAPOTA: AZ ALI~OTô EOLDOGTAL~.NSAG

MIND AZ ËG~~ a túlvilági, mind a földi boldogságrendszereket a hivés ösztöne, az ebbôl keletkezett hit s az ideával párosult érze­lem, a hiedélem teszi társadalmi és lélektani valóságokká. Ezek a hiedelmek és boldogságrendszerek vannak, meri a tömegek hisznek bennük, mert a Ielki.iket ezek az érzelmek igázzák ~e és az életben ezek szerznt cselekszenel~. A valóságban : emberi boldogság nincs a Földön. A boldogság : vágykép, amely után rohan az egyén és a tömeg, de ez a vágykép elérhetetlen, a természet bölcsessége követ­keztében. A keresztény vallás a paradicsomból való ki'iízetéssel mü­vészien magyarázza az emberi boldogsäg lehetetlenülését. Ha az ember boldog volna, vagy boldog Iehetne : a faj megállana a fejlô­désben. További munkára, harcra, törtetésre nem volna szüksége. Az ember nem lehetne sem érzelmi, se értelmi lény a boldogság pri­mitív és vegetatív állapotában.

Az ember természetes életállapota a földön: cLz alkotó boldog­talanság, vagyis az állandó kielégületlenség, amely 'tíz, hajt az egyéni és társadalmi fejlôdésben. A fehér faj embere ügyszólván teljesen ebben a természeti életállapotban él és hinnünk kell, hogy az emberi lét alaptprvényeit a földön e pillanatban a fehér faj tes­tesíti meg. A tehetségek minden alkotása a boldogtalanság érzé­sébôl származik. A boldog ember nem volna cselekvô, nem volna aktív, nem volna alkotó és nem volna fejlôdésképes. A boldogság állapotäban is állandóan félni kellene annak elvesztésétôl. Ďgy egyes ember, vagy egyes embercsoport nem is lehetne boldog, mert a boldogtalanok összeszövetkeznének és ezt az életállapotot elrabol.­nák tôle, - csak az egész emberiség lehetne a természet akaratá­ból boldog, mint ahogy nem az.

A politikai hiedelmek nemlétezô és soha el nem érhetô élet­állapotot t'iíznek az ember elé, hogy ezzel konkrét cselekvésre inge­reljék. És a hivés ösztöne Iehetôvé teszi nekik, hogy ezt a céljukat elérjék. Hiába minden értelmi felvilágosítás abban a tekintetben hogy az emberiség tömegeinek, vagy egyedeinek boldogságállapota a f a j ďétezése óta nem javzclt, - az emberek mégis mindig hinni fog­nak ebben. Az életnek esak a színvonala javul, d~ benne az énünket érô jó és rossz hatások nagyjában mindíg ugyanazok. Ennek tuda­tában minden emberi es~elekvés föiösle.gessé váln~., mert általa min­den mindeggyé lesz -- de a hivés ösztöne ezt az életérzést nem en­gedi az emberiségben kifejlôdni. Amint ~r2nc~ ~esJzimista viZág­~rcegvácltcí~s, ícgJ nänes más, ynznt optim.2sta poZit~~l~ai h~iedeZem. Pesz­szimista vallások vannak, de olyan nép, amely ezekben hďsz, az élet~ ben és a politikában nem Zehet al~tív. A pesszimista vallás bizo­nyára szellemi létfokozat egy embercsoport életében, amely meg fog változni az idôvel. A természet nem akarja, hogy ugyanabban a korban az egész emberiség aktív legyen. Száz- és százmilliókat az ösz­tönös passzivitás és a szemlélôdés életérzésével tölt el, hogy ugyan­akkor az emberiség másik része uralmába hajthassa a földet.

A politikai hiedelem keletkezésének korában a próféták, a ve­zetô szellemek a legoptimz.stábbak, mert ôk hisznek legerôsebben a hiedelemben és az ahhoz kapcsolódó boldogságban. A. hiedelem ha­nyatlásának korában a vezetôk már legtöbbször pesszimisták és csak a hívô tömeg ragaszkodik a boldogság-rendszerhez. A pesszi­mista vezetôk ebben a fejl'ódési szakban már nem a nagyobb hittel

, hanem többnyire csak a kialakult, intézményesített, ?~ipróbált tech­nskával vezetnek.

V~iGY A HALADAS LS AZ EögBERI M~LTÖSAG UTAN

A~ EilB.BERISĘG aktív része állandóan elérhetetlen kimérák után fut, amikor politikai hiedelmekben hisz és magának földi bol­dogságrendszereket alkot. Ezekben a földi boldogságrendszerek­ben is van azonban egy nagy, alapvetô és közös, egy állandó élet­érzésbôl fakadó örök mag. M2ndegyikben f elcs~llan a vágy az örök; haladás és az emberz ~rcéltóság megl~özel2tése, vagy elérése zránt. Minden emberesoport, amely földi életében aktívvá válik, - tehát természeti környezetébôl kitör, elszóródik a földön, társadalmat alkot s a többi csoportokkal mérkôzésbe kezd, - s, haladás állandó vágyát hordozza magában. Ösztömös tevékenységévé lesz, hogy az életet rendezô intézményeket f olytonosan javítsa, rnegváltoztassa és új érzelmeket új ideákkal párosítson. Régi, bevált intézményeket .minden ok nélkül megún s mindíg az újak, a kipróbálatlanok iränt érez fogékonyságot.

Ugyanakkor párhuzamosan fejl'ódik ki életérzésében az emberi méltóság utáni vágy, amit senki se tud konkretizálni, senki se tud körülírni, de - mindenki érez. Negativumokból inkäbb föl tudjuk mutatni a lényegét. Vágyunk arra, hogy ne alázhassanak meg, hogy, ne lehessenek velünk szemben igazságtalanok, hogy életünkkel és sorsunkkal magunk rendel'kezzünk, hogy életünk irányát egyéni és közösségi szempontból magunk szabhassuk meg, Az evolűció élet= érzése mindíg együtthalad az emberi mPltóság elérésére irány.tló v~,ggyal. Míg mindnyájan egyforma boldogok, illetve boldogtala­nok vagyunk, az élet jó és rossz hatásai nem egyszerre érnek ben­nünket s az egyén és az emberesoport ezért látja azt, hogy n'tás egyének és ynás e~nóeresopartok jobban élnek, jobb sorsban vannak

, öoldogabbak, mint ôk. Az evolúció életérzése ekkor dörömbölni kezd bennünk és azt követeli tôlünk, hogy mi is érjük utól a mások jó­létének állapotát. Aztán mikor mi kerülünk egyénileg, vagy társa­da.lmi osztályunkkal jobb sorsba, a másik egyén és a mäsik csoport indul küzdelemre ellenünk, mert életállapotát igazságta,lannak érzz és a miénket akarja magáévá tenni. Az élet eme jó és rossz hatá­sainak az egyénben és a tömegben való hullámjátéka hozza lëtre az egyének és a társadalmi osztályok, népek és nemzetek egymás el­leni küzdelmeit és az örök emberi fejl'ödést.

A földi boldogságrendszerek jelenléte ugyancsak arra mutat, hogy a polit.ikai hiedelem - vallásszerű tü~ner~ény. A boldogság­rendszerekbôl nagy emberi intézmények születnek, közvetve a poli­tika.i hiedelem által, de a boldogság még idólegesen sern valósul ~neg. Egy-egy nép életében a óoldog karszakot mind2g csak az uto­7~or f edezte f öl, de sohasem a benne élô emberek. Soha egy nemzet, vagy társadalmi osztály sem 'allďtotta magáról a multban, hogy el­érte a politikai, a földi boldogságot. Legfeljebb, ha valóban emel­kedett életszďnvonalat ért el, fölhagyott politikai hiedelmeiveZy amî­vel azután megkezd'ódött - politikai hanyatlása is.